Chanel a filmvásznon − a divat és a mozi legszebb kapcsolódásai

A Chanel és a mozi közös története messze túlmutat a vörös szőnyegen. Egészen az 1930-as évek elejére nyúlik vissza, amikor Gabrielle Chanel találkozott Samuel Goldwynnal, a hollywoodi MGM stúdió egyik alapítójával. Az amerikai recesszió kellős közepén a producer felajánlotta a francia divattervezőnek, hogy vegye át a színésznők öltöztetését, mert meg volt győződve arról, hogy a francia piacot már akkor forradalmasító új sikk megadná a filmjeinek azt a hangulatot, amelyre szükségük volt ahhoz, hogy továbbra is vonzzák az amerikai közönséget. A varázslat azonban nem sikerült: bármennyire is előkelő volt, Chanel stílusa nehezen illeszkedett a hollywoodi glamour extravagáns formájába.

Az amerikai filmforgatásokhoz tehát túlságosan józannak ítélték a Chanel ruhákat, a francia mozi viszont kész volt teljes bizalmat szavazni a tervezőnőnek. Chanel együttműködése a filmművészettel karrierje végéig tartott, és még jóval Karl Lagerfeld érkezése után is folytatódott, legyen szó eredeti kreációkról, vintage kincsekről vagy régi modellek aprólékos újrateremtéséről. Íme egy rövid lista a Chanel és a filmművészet legjelentősebb együttműködéseiről.

Ködös utak, Marcel Carné, 1938

Egy ilyen filmhez nem kell ruha; egy esőkabát, egy barett, ennyi az egész! − jelentette ki Coco Chanel, amikor Michèle Morgan felkérte, hogy öltöztesse fel a filmben. És akkor megtörtént a varázslat. Még ha a minimalizmus jól meg is felel a Chanel-filozófiának, ez az esőkabát az akkori divat totális ellenpólusa volt. A tervezőnő képes volt megszabadulni saját esztétikájától egy olyan karakter érdekében, aki azóta bevonult a történelembe.

​A játékszabály, Jean Renoir, 1939

Jean Renoir e remekművében Chanel radikálisan különböző szerepeket alkotott meg: Paulette Dubos egy elegáns operatőrt alakít fekete krepp hajtókában; Nora Gregor egy feltűnésmentes márkinő; Mila Parély pedig egy gazdag és elegáns francia nő, hosszú, előkelő ruhákba vagy angol tweed öltönyökbe öltözve. Chanel itt megmutatta minden képességét az osztálykülönbségek finom ábrázolására.

Tavaly Marienbadban, Alain Resnais, 1960

Ez a Chanel és a filmvilág egyik leghíresebb együttműködése. A Tavaly Marienbadban című filmben a tervező Delphine Seyrig-et teljesen haute couture-ba öltöztette: gyöngyök, csipkék, hosszú ruhák, és persze egy kis fekete ruha. Ez volt az a megjelenés, amelyből Karl Lagerfeld később ihletet merített a 2011-es tavaszi/nyári kollekciójához.

​Boccaccio '70, Federico Fellini, Vittorio De Sica, Luchino Visconti, Mario Monicelli, 1962

Ebből a több művész által készített szkeccsfilmből mindenekelőtt a kecses Romy Schneiderre és Chanel ruhatárára emlékszünk. A színésznő barátja és bizalmasa, Coco Chanel a Romy által alakított tétlen arisztokrata karakter számára a hatvanas évekre jellemző öltönyöket, kalapokat és elegáns cipőket tervezett, amelyeket mind hihetetlen előkelőséggel viselt.

​New York-i történetek, Francis Ford Coppola, 1989

Amikor Francis Ford Coppola elkezdte forgatni a New Yorkban játszódó rövidfilmekből álló triptichont, Karl Lagerfeld épp a hatodik évébe lépett a Chanelnél. Miután Sofia Coppola gyakornokoskodott a kreatív igazgató mellett, apja úgy döntött, hogy főszereplőjét Chanelbe öltözteti. Az akkor 12 éves fiatal Heather McComb olyan Chanel-öltözékben bolyong New Yorkban, amely első pillantásra felismerhető: tweedkabátok, monogramos ékszerek, kalapok és táskák, amelyek a lánynak a korától teljesen eltérő megjelenést kölcsönöznek: merész választás, amely a szereplőnek jellegzetes identitást ad.

​Mindörökké Callas, Franco Zeffirelli, 2002

Amikor Franco Zeffirelli megbízta Karl Lagerfeldet, hogy tervezze meg Fanny Ardant jelmezeit ebben a Maria Callasnak szentelt életrajzi filmben, a tervező természetesen elfogadta a lehetőséget, hogy tisztelegjen Coco Chanel előtt, aki maga is sokáig öltöztette a dívát. Összesen 22 ruhát tervezett, ügyelve arra, hogy soha ne reprodukáljon pontosan egy Maria Callas által viselt ruhadarabot se. Az eredmény egy két korszak határán mozgó kreáció lett, amely a Callas stílusára utal, Lagerfeld modern szemléletével.

​Tűsarok, Pedro Almodóvar, 1992

Rövid frizura, frufru, rúzs és egy piros Chanel-ruha a Tűsarok emblematikus megjelenése. Victoria Abril öltönyei a film során végig a Chanel-stílus bemutatását kínálják: egyenes, kétgombos zakó mélyen kivágott gallérral, rózsaszín, feketével szegélyezett öltöny, kiemelkedő vállak és gyöngynyaklánc. Karl Lagerfeld találkozása Pedro Almodovárral robbanásszerűen hatott, legyen szó akár Victoria Abril öltönyeiről, akár a Penélope Cruz által a Megtört ölelésekben viselt vintage Chanel-ruháról, amely a fekete anyag és az aranyszínű láncok között kontrasztos.

​Café Society, Woody Allen, 2016

Suzy Benzinger, Woody Allen jelmeztervezője már a Blue Jasmine című filmben is Chanelt választott Cate Blanchett jelmezének. A Café Society-nél a márka megnyitotta előtte archívumának kapuit, ahol megtalálta az ideális korhű ruhákat Kristen Stewart öltöztetéséhez. A Chanel műhelyei egy hét alatt hűen reprodukáltak több ruhát, köztük egy selyemből és fehér csipkéből készült hosszú estélyit és egy oldalt gombolt nadrágot, amely a Chanel munkásságára jellemző volt az 1930-as években. A ház számos ékszert is kölcsönadott, a Plume fejdísztől a Fontaine fülbevalókon át a Bouton de Camélia nyakláncig.

​A stylist, Olivier Assayas (2016)

Kristen Stewart a meggyötört stylistot alakít Olivier Assayas felkavaró filmjében, amely a 2016-os cannes-i filmfesztiválon elnyerte a rendezői fődíjat. A film ruhái természetesen a Chaneltől voltak. Stewart a divatház múzsája a 2013 végi Métiers d'Art Paris-Dallas divatbemutató óta. A filmben karakterét, a zavart asszisztenst ikertestvére szelleme kísérti, és szívesen ölt magára dupla C-vel ellátott ruhákat, amelyeket a munkaadójától lop el.

Forrás: Vogue

Nyitókép: CG Cinéma