Diétás alkalmazás az okos telefonon, amely megmondja a lefotózott étel kalóriamennyiségét

Az összkalória csökkentése hatékonyabb lehet a fogyásban, mint az időszakos böjtölés

Az étkezések gyakorisága és mérete erősebben meghatározta a fogyást vagy hízást, mint az első és az utolsó étkezés közötti idő – derül ki a Journal of the American Heart Association című folyóiratban közzétett új kutatásból.


Dr. Wendy L. Bennett, a tanulmány vezető szerzője és a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem Orvosi Karának docense szerint, bár az időben korlátozott étkezési szokások, vagyis az úgynevezett szakaszos koplalás, népszerűek, szigorúan megtervezett tanulmányok még nem határozták meg, hogy a napközbeni teljes étkezési ablak korlátozása segít-e a testsúly ellenőrzésében, olvasható a Medical Xpress cikkében.

A tanulmányban az elsőtől az utolsó étkezésig eltelt idő és a testsúlyváltozás közötti összefüggést vizsgálták, három marylandi és pennsylvaniai egészségügyi rendszerből közel 550 felnőtt (18 éves vagy idősebb) elektronikus egészségügyi nyilvántartással rendelkező személy bevonásával. A kísérletben résztvevő személyek legalább egy testsúly- és magasságmérést regisztráltak a tanulmányba való beiratkozási időszakot (2019. február-július) megelőző két évben.

A résztvevők többsége (80%) fehér felnőttnek, 12%-uk fekete felnőttnek, és körülbelül 3%-uk vallotta ázsiai felnőttnek magát. A legtöbbük legalább főiskolai végzettséggel rendelkezett, az átlagéletkor 51 év volt, az átlagos test tömegindex pedig 30,8, ami elhízottnak számít. Az elektronikus egészségügyi nyilvántartásban rögzített testsúly átlagos követési ideje 6,3 év volt.

A kutatás megállapítása szerint azok a résztvevők, akiknek a beiratkozáskor magasabb volt a test tömegindexük, nagyobb valószínűséggel voltak fekete felnőttek, idősebbek, 2-es típusú cukorbetegségben vagy magas vérnyomásban szenvedtek, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, kevesebbet mozogtak, kevesebb gyümölcsöt és zöldséget ettek, hosszabb volt az utolsó étkezéstől az alvásig tartó időtartam, és rövidebb az elsőtől az utolsó étkezésig tartó időtartam, mint az alacsonyabb test tömegindexű felnőttek esetében.

A kutatócsoport a Daily24 nevű mobilalkalmazást hozta létre a résztvevők számára, amellyel valós időben katalogizálhatták az alvás, az étkezés és az ébredés idejét minden egyes 24 órás ablakban. Az ebben érkező, e-mailek, szöveges üzenetek és értesítések arra ösztönözték a kísérleti személyeket, hogy az első hónapban, majd a teljesítményhetek során, amely havonta egy hetet jelentett a tanulmány hat hónapos intervenciós részében, minél többet használják az alkalmazást.

A mobilalkalmazásban rögzített napi alvás és étkezés időzítése alapján a kutatók mérni tudták:

  • az első étkezéstől az utolsó étkezésig eltelt időt minden nap
  • az ébredéstől az első étkezésig eltelt időt
  • az utolsó étkezéstől az alvásig eltelt időt.

Ezt követően minden egyes résztvevő esetében kiszámították az elvégzett napok összes adatának átlagát, melynek alapján a következőket állapította meg:

  • Az étkezések időzítése nem járt együtt a súlyváltozással a hatéves követési időszak alatt. Ez magában foglalja az első és az utolsó étkezéstől, az ébredéstől az első étkezésig, az utolsó étkezéstől az elalvásig tartó időtartamot és az alvás teljes időtartamát.
  • A nagy étkezések (becsült értékük több mint 1000 kalória) és a közepes étkezések (becsült értékük 500-1000 kalória) napi összmennyisége a hatéves követési időszak alatt a testsúly növekedésével, míg a kevesebb kis étkezés (becsült értékük kevesebb mint 500 kalória) a testsúly csökkenésével járt együtt.
  • Az elsőtől az utolsó étkezésig eltelt átlagos idő 11,5 óra volt; az ébredéstől az első étkezésig mért átlagos idő 1,6 óra; az utolsó étkezéstől az alvásig eltelt átlagos idő 4 óra volt; az alvás átlagos időtartamát pedig 7,5 órában határozták meg.
  • A vizsgálat nem mutatott ki összefüggést az étkezési időzítés és a testtömeg változása között a testsúly széles skáláján mozgó populációban.

Ahogyan arról Bennett beszámolt, annak ellenére, hogy korábbi tanulmányok azt sugallták, hogy az időszakos böjt javíthatja a szervezet ritmusát és szabályozza az anyagcserét, ez a nagy csoportban végzett, széles testtömegű vizsgálat nem mutatta ki ezt a kapcsolatot.

Az időszakos koplalás hosszú távú testsúlyváltozásra vonatkozó nagyszabású, szigorú klinikai vizsgálatai rendkívül nehezen végezhetők el, azonban még a rövid távú intervenciós vizsgálatok is értékesnek bizonyulhatnak a jövőbeli ajánlások irányvonalának kidolgozásában.

Bár a tanulmány megállapította, hogy az étkezések gyakorisága és a teljes kalóriabevitel erősebb kockázati tényezőt jelent a súlyváltozás szempontjából, mint az étkezések időzítése, Dr. Di Zhao, a tanulmány vezető szerzője és a Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health kardiovaszkuláris és klinikai epidemiológiai részlegének munkatársa szerint az eredmények nem tudták bizonyítani a közvetlen ok-okozati összefüggést.

A kutatók megjegyzik, hogy a tanulmánynak vannak korlátai, mivel nem értékelték az étkezés időzítésének és gyakoriságának összetett kölcsönhatásait. Továbbá, mivel a tanulmány megfigyeléses jellegű, a szerzők nem tudtak ok-okozati összefüggésekre következtetni. A jövőbeli tanulmányoknak arra kellene törekedniük, hogy minél sokszínűbb populációt vonjanak be, mivel a tanulmány résztvevőinek többsége jól képzett fehér nő volt az Egyesült Államok közép-atlanti régiójában.

A kutatók azt sem tudták meghatározni, hogy a vizsgálatban résztvevők körében a beiratkozást megelőzően milyen szándékkal történt a fogyás, és nem tudták kizárni a már meglévő egészségügyi állapotok további változóját sem.

Nyitókép: Shutterstock