Még egy nárcisztikus emberből is lehet együttérzést kiváltani

Köztudott, hogy a nárcisztikusokat nem nagyon érdeklik mások érzései. A témáról egy tanulmány is készült, aminek szerzője, Erica Hepper, elmagyarázza, hogy a nárcisztikusok kicsit nagyképűek, énközpontúak és nem nagyon törődnek azzal, hogy milyen hatással vannak másokra.

Hepper és munkatársai kutatása azonban azt mutatja, hogy a nárcisztikusok is rávehetők az empatikus viselkedésre, ha egy kis lökést adnak nekik a megfelelő irányba, olvasható a tanulmányt szemléző PsyBlog oldalán.

A vizsgálatban a résztvevőket két csoportra osztották: „alacsony nárcisztikusokra" és „magas nárcisztikusokra".

A magas nárcizmusúak ebben a vizsgálatban nem számítottak klinikai zavarral küzdőnek.

Hepper folytatja:

A magas szubklinikai nárcizmusban szenvedő emberek pszichológiailag egészségesek és kiegyensúlyozottak, gyakran még nagyon sikeresek is, míg az NPD-ben [nárcisztikus személyiségzavarban] szenvedők rugalmatlanok és változékonyak, és nem jól kezelik a mindennapi életet.

Ezután mindkét csoport egy olyan szövegrészt kapott olvasásra, amely egy párkapcsolati szakítást írt le. Ahogy az várható volt, az alanyok nem mutattak empátiát a történet főszereplői iránt, függetlenül attól, hogy mennyire volt megrázó a sztori.

Ez normális a nárcisztikusoknál, akiknek mások iránti érdeklődése arra korlátozódik, hogy közönséget szerezzenek a bohóckodásukhoz vagy kihasználják őket.

Egy másik vizsgálatban azonban az alanyok kaptak egy lökést a helyes irányba. A magas és alacsony nárcisztikusok ezután megnéztek egy 10 perces videót, amelyen egy Susan nevű nő leírja a családon belüli erőszak áldozataként szerzett tapasztalatait.

Előzetesen néha empátiára utasították őket, a következő instrukcióval:

Képzeljék el, hogy Susan mit érez. Próbáljátok meg átvenni az ő nézőpontját a videóban, képzeljétek el, hogy mit érez a történtek kapcsán.

Amikor a magas nárcisztikusoknak kifejezetten azt mondták, hogy képzeljék el, hogyan érez az áldozat, az empátiájuk hirtelen beindult.

Ehhez képest az alacsony nárcizmusú alanyokra az előbb leírtak nem voltak hatással.

A kutatók még fiziológiailag is megerősítették ezeket az eredményeket, hogy ellenőrizzék, a nárcisztikusok nem csak azt mondják, amit szerintük elvárnak tőlük. A fiziológiai mérések is azt sugallták, hogy valóban empatikusak voltak, miután erre utasították őket.

Hepper úgy véli, hogy ez az egyszerű technika, amellyel a nárcisztikusokat emlékeztetik arra, hogy vegyék át a másik ember nézőpontját, hasznos lehet:

Ha arra ösztönözzük a nárcisztikusokat, hogy a csapattársuk vagy barátjuk szemszögéből is tekintsenek a helyzetre, akkor valószínűleg sokkal figyelmesebben vagy együttérzőbben fognak reagálni.

Hepper szerint nem arról van szó, hogy a nárcisztikusok nem tudnak empátiát gyakorolni, hanem arról, hogy emlékeztetni kell rá őket:

A jelenlegi eredmények [...] azt sugallják, hogy a nárcisztikusok alacsony empátiája automatikus (ahelyett, hogy tudatosan elfojtott vagy alulreprezentált lenne), és azt is, hogy a perspektívaválasztás valódi változást idéz elő abban, ahogyan a nárcisztikusok egy szorongó személy élményét feldolgozzák.