Az orrunk segít, ha veszélyben vagyunk

A svédországi Karolinska Intézet kutatói által végzett kísérletek eredményei azt mutatják, hogy az orrunk mélyén található illatérzékelő idegek már az úgynevezett negatív szagok észlelésének pillanatában elkezdik feldolgozni azokat, ami gyorsabb reakcióra készteti a szervezetünket.

Ez meglepő, annak tudatában, hogy mennyire függünk a látástól és a hangoktól a világunkban való tájékozódásban. Az állatvilágban ez épp ellenkezőleg van, a szagok gyors felfogása jelentheti a biztonságot vagy a menekülés lehetőségét.

De – ahogy egy 2014-es tanulmány is kimutatta – az emberek is erőteljes szaglási potenciállal rendelkeznek. A kutatás szerint egytrillió különböző szagot tudunk megkülönböztetni a korábbi, mindössze tízezres becslésekhez képest.

A legújabb, svéd kutatás tizenkilenc egészséges, nemdohányzó embert részvételével készült, akik hat különböző szagot szippantottak be. Ezek közül néhány, többek között a linalool vagy a gyümölcsös illatú etil-butirát, viszonylag kellemesnek mondhatóak, míg egy másik illatminta, a dietil-diszulfid fokhagymás szagáról ez nem mondható el.

A kutatók az önkéntesekkel többször is megszagoltatták az illatanyagokat, majd elektroenkefalográfiával (EEG) megmérték a szaglógumók reaktivitását. Ez nemcsak a reakciók időzítését adta meg, hanem lehetővé tette számukra, hogy megfigyeljék az idegek által termelt két különböző típusú agyhullámot.

Az egyik a gamma-hullámok – gyors feldolgozási hullámok – melyekre a figyelem és a memória esetében támaszkodunk, a másik a kissé lassabb, az agyi aktivitás rezgését kimutató béta-hullámok, melyet a tudatos döntéshozatali folyamatokban használnak. Mindkét hullám jelenléte az orr neuronjaink közelében azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor egy illat megcsiklandozza a szaglógumónkat, az agy más részei is felkészülnek a munkára.

A huszonegy önkéntes bevonásával készült második kísérletben azt vizsgálták, hogy tényleges testi reakciót vált-e ki az illatminták megszagolása. Két kellemes illatot – eper és karvon (a mentában és kaporban található illóolaj) – hasonlítottak össze kellemetlen halszaggal és az etanethiol káposztaszagú bűzével. Az önkéntesek mozgását azonnal megmérték, miután megszagolták a mintákat, hogy lássák, mennyi időbe telt, amíg a szag fizikai reakciót váltott ki belőlük.

Az adatokat összerakva egyértelművé vált, hogy szaglógumónk különböző sebességgel dolgozza fel a kellemes és a „fenyegető" szagokat. Ha valami kellemetlen szagú dologgal találkozunk, mindössze fél másodpercbe telik, mire fizikai reakciót produkál a testünk.

„Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a szaglásunk fontos szerepet játszik abban, hogy képesek vagyunk felismerni a környezetünkben lévő veszélyeket, és ez a képességünk nagy része sokkal inkább tudattalan, mint a látás és a hallás által közvetített veszélyre adott válaszunk"

– mondta Johan Lundström, a Karolinska Intézet Klinikai Idegtudományi Tanszékének biológusa.