Telemedicina koncepció. A laptop képernyőjéből sztetoszkóppal kinyúló orvos

A telemedicina nem csökkenti az ellátáshoz való hozzáférést

A telemedicinával kapcsolatos általános aggályok nem állják meg a helyüket, állapítja meg egy első olyan tanulmány, amely kiemeli a telemedicina figyelemre méltó hatékonyságát.

A tanulmány egyike a University of Rochester Medical Center (URMC) kutatóinak a telemedicináról szóló két tanulmányának, amelyek a NEJM Catalyst című folyóiratban jelentek meg ezen a héten. A második tanulmány az URMC azon törekvésének sikerét mutatja be, hogy mentálhigiénés szolgáltatásokat nyújtson az idősotthonoknak egy telemedicinát is magában foglaló hibrid modell segítségével, derül ki a Medical Xpress cikkéből.

A betegek számára az üzenet világos és megnyugtató, mondta el Kathleen Fear, a Busting Myths about the Impact of Telemedicine Parity (A telemedicinális paritás hatásáról szóló tévhitek lebontása) című első tanulmány vezető szerzője, valamint az UR Health Lab adat- és elemzési igazgatója.

„Különösen a közlekedési kihívásokkal küzdők számára ez egy olyan szolgáltatás, amely valóban hiánypótló – és ami létfontosságú, nem veszélyezteti a betegek által kapott ellátás minőségét.”

Fear és szerzőtársai részben a koronavírus-járvány által generált adatokat használták fel, amikor az egészségügyi szolgáltatók országszerte gyorsan kiterjesztették telemedicinális szolgáltatásaikat, hogy megvizsgálják a telemedicinával kapcsolatos három konkrét aggályt:

  • Hogy csökkenti az ellátáshoz való hozzáférést a legkiszolgáltatottabb betegek számára, akik esetleg nem tudnak hozzáférni a digitális szolgáltatásokhoz
  • A telemedicinális szolgáltatások szolgáltatóknak a hagyományos szolgáltatásokkal azonos mértékű térítése a telemedicinális szolgáltatások túlzott igénybevételét fogja ösztönözni
  • A telemedicina nem hatékony módja az ellátás nyújtásának.
„Alaposan utánanéztünk az adatoknak, és mindhárom aggályt megcáfolták, ami igazán izgalmas. Nemcsak, hogy a legkiszolgáltatottabb betegeink nem maradtak le – ők voltak azok, akik a legtöbbet foglalkoztak a telemedicinális szolgáltatásokkal, és a legtöbb hasznot húzták belőlük. Nem tapasztaltunk rosszabb eredményeket vagy megnövekedett költségeket, vagy azt, hogy a betegeknek több személyes nyomon követésre lett volna szükségük. Nem találtunk bizonyítékot a túlzott használatra sem. Ez jó ellátás, és méltányos ellátás a veszélyeztetett népességcsoportok számára”

– mondta Fear.

Michael Hasselberg, az URMC digitális egészségügyi vezetője és a tanulmány vezető szerzője szerint a tanulmány az első alkalom, hogy valaki átfogó adatokat tett közzé, amelyek megcáfolják a három mítoszt, amelyek fennmaradása országszerte korlátozta a telemedicina elfogadását.

Az URMC kutatói egyedülálló helyzetben voltak a tanulmány elkészítéséhez, mivel az egészségügyi rendszerben több mint 3000 olyan szolgáltató dolgozik, akik telemedicinával foglalkoznak, és az UR Health Lab képes elemezni a munkájuk által generált adatokat.

A kutatók összehasonlították a 2020 júliusától decemberéig terjedő időszak adatait – a világjárvány első hullámát követő viszonylagos normalitás időszakát – a 2019 júliusától decemberéig terjedő időszak pandémia előtti adataival, és nyomonkövetési időszakként a 2021 januárjától júniusáig terjedő időszak adatait használták. Elemzésük kiterjedt a betegek demográfiai adatainak, eredményeinek, a szolgáltatók igénybevételének, az elvégzett látogatásoknak és egyéb adatoknak a felülvizsgálatára.

„A szolgáltatóink számára a telemedicinával kapcsolatos egyik fő aggodalom mindig is az volt, hogy „Mit hagyhatok ki, ha nem tudok a beteggel együtt a szobában ülni?” De egyszerűen nem találtuk a negatív eredmények növekedését. Ez nem jelenti azt, hogy a telemedicina felváltja a személyes ellátást, de egyértelmű, hogy segíthet az embereknek abban, hogy következetesebben és kényelmesebben jussanak hozzá az ellátáshoz, és hogy rendkívül hatékony kiegészítője a hagyományos ellátásnak”

– fogalmazott Fear.

A második NEJM Catalyst tanulmány egy olyan programot vizsgált, amelyet az URMC orvosai dolgoztak ki, hogy a távgyógyászat, a helyszíni látogatások és a személyzet oktatásának kombinációjával pszichiátriai és pszichoterápiás forrásokat juttassanak el az idősek otthonában élő betegekhez. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a program javította az ellátáshoz való hozzáférést és csökkentette az antipszichotikus gyógyszeres kezelést igénylő lakók számát.

„Egy kis csapattal, amelyet itt az URMC-nél állítottunk össze, hatalmas hatósugarat tudtunk elérni, kiterjesztve az ellátást a betegekre az állam olyan részein, ahol a jó minőségű mentális egészségügyi szolgáltatások a legjobb esetben is szűkösek. Egy olyan időszakban, amikor az idősek otthonaiban országszerte súlyos a létszámhiány, és a lakóik körében egyre nagyobb a mentális egészségügyi szolgáltatások iránti igény, hatékonyan alakítottuk át a mentális egészségügyi szolgáltatások nyújtásának módját a több mint 50 idősotthonban, amelyekkel együtt dolgozunk”

– mondta Dr. Adam Simning, a pszichiátria adjunktusa és a tanulmány vezető szerzője.

Hasselberg, aki szintén vezető szerzője volt az idősotthoni tanulmánynak, úgy véli, hogy mindkét tanulmány visszhangra talál az orvosi közösségben, és arra ösztönzi a kifizetőket és a politikai döntéshozókat, hogy folytassák és bővítsék a telemedicinális szolgáltatások növekedését lehetővé tevő járványkorszak politikákat.

Nyitókép: Shutterstock