Bicikliző, vidám fiatalok

Csökkentheti a korai halál kockázatát a szabadidő

Idősebb korban érdemes lehet aktív hobbit űzni (vagy fenntartani): a rendszeres testmozgás, például a kocogás, az úszás vagy a teniszezés csökkentheti az idősebb felnőttek bármilyen okból bekövetkező halálozásának kockázatát.

Minél több a mozgás, annál jobb – derül ki a kutatásból, bár a 272 550, 59 és 82 év közötti felnőttből nyert adatok szerint még a kis mennyiségű aktivitás is jobb, mint a semmi, számol be róla a ScienceAlert.

Hét különböző kategóriában – futás, gyaloglás, kerékpározás, úszás, ütősportok, golf és egyéb aerob testmozgás – a kutatócsoport a feladat metabolikus egyenértékének (MET) óraszámát vizsgálta, amely a ráfordított energia mennyiségének szabványosított mérési módja.

Több mint 270 000 idősebb felnőtt átfogó elemzése, átlagosan 12 éves követési idővel, bizonyítja a szabadidős fizikai aktivitás bármelyik típusában való részvétel előnyeit a halálozási kockázat – beleértve a szív- és érrendszeri és a rákos halálozást – csökkentése szempontjából az idősebb népesség körében”

– írják a kutatók a közzétett tanulmányukban.

Az összes kategóriában 13 százalékos csökkenést tapasztaltak a bármilyen okból bekövetkező halálozási kockázatban, összehasonlítva azzal, hogy nem vettek részt ezekben a tevékenységekben. Ez heti 7,5-15 MET órányi aktivitáson alapul, ami az amerikai egészségügyi hivatal által ajánlott mennyiség.

Ez az ajánlás heti 2,5-5 óra közepes intenzitású aerob fizikai aktivitásnak felel meg (esetleg egy élénk séta), vagy heti 1,25-2,5 óra erőteljes intenzitású aerob fizikai aktivitásnak (például futás vagy kerékpározás).

A kutatók az eredményeket aktivitás típusa és a halál oka szerint is lebontották. A futás például a legnagyobb mértékben, átlagosan 19 százalékkal csökkentette a rákban való elhalálozás kockázatát.

Az ütős sportok különösen jók a korai halál elkerülésére: a statisztikák szerint 16 százalékkal csökkent az összes okból eredő kockázat, és 27 százalékkal a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata.

„Ezek a tevékenységek számos izom szinkronizált mozgását igénylik a megfelelő formához, és az ütősportok is megkövetelik a szem-kéz koordinációt és a nagyon nagy intenzitású szakaszos kitöréseket, amelyek tovább javíthatják a fizikai funkciókat”

– írják a kutatók.

Azok, akik az ajánlott óraszámnál többet sportoltak, még tovább csökkentették halálozási kockázatukat, bár a megtérülés csökken az edzéssel töltött idő növekedésével. A skála másik végén azok a résztvevők, akik nem teljesítették az ajánlott óraszámot, de mégis végeztek némi testmozgást, 5 százalékkal csökkentették az összes halálozási kockázatot azokhoz képest, akik semmilyen testmozgást nem végeztek.

Bár egyes tevékenységek jobban csökkentették a kockázatot, mint mások, a kutatók hangsúlyozzák, hogy a legfontosabb, hogy találjunk valami olyan aktív tevékenységet, amit élvezünk – mert akkor sokkal valószínűbb, hogy ezt a tevékenységet fenn is fogjuk tartani.

„Olyan tevékenység megtalálása, amelyet az idősebb, inaktív egyének élveznek (és így kitarthatnak), valószínűleg nagyobb előnnyel jár, mint egy adott tevékenység kiválasztása a jelentett kockázati becslések közötti különbségek alapján”

– írják a kutatók.

Nyitókép: Shutterstock