Te is így alszol? Árulkodó jele valaminek
Az introvertáltak természetüknél fogva jobban kezelik az alváshiányt egy zsúfolt, társas kapcsolatokkal teli nap után, derült ki egy kutatásból.
Bár 22 órán át ébren tartották őket, az introvertáltak másnap is éberebbek maradtak, mint az extrovertáltak. Ennek oka az lehet, hogy az introvertáltaknál általában magasabb az agykérgi arousal.
Ezzel szemben az extravertáltak a nap folyamán sok emberrel való interakció után érzékenyek az alvásvesztésre.
Miután a kísérlet során egész éjjel ébren tartották őket, másnap álmosabbak voltak, mint az introvertáltak.
Dr. Tracy L. Rupp, a tanulmány vezetője elmondta, hogy a szociálisan gazdag környezetben élő extrovertáltak nagyobb sebezhetőséget mutattak a későbbi alvásmegvonással szemben, mint az azonos, de szociálisan szegényes környezetben élő extrovertált személyek. Az introvertáltak alvásvesztésnek való ellenállási képességét a szociális környezet viszonylag kevéssé befolyásolta.
„Összességében a jelen eredmények általánosabban is értelmezhetők úgy, hogy az ébrenléti tapasztalatok, valamint az egyéni jellemzőkkel való kölcsönhatásuk befolyásolják a későbbi alvásvesztéssel szembeni sebezhetőséget”
– fogalmazott.
A vizsgálatban 48 ember vett részt, akik 12 órán keresztül egyedül vagy csoportosan végeztek egy feladatsort. Ezután mindenkit 22 órán át ébren tartottak, és időszakos éberségi teszteket végeztek velük.
Bár az introvertáltak és az extrovertáltak általában nagyjából ugyanannyit alszanak egy átlagos éjszakán, előbbi személyek jobban teljesítettek a teszteken az alvásmegvonás után.
Az introvertáltak alváshiánynak való ellenálló képessége genetikai tényezőkre vezethető vissza. A társas interakciók gyakran összetettek, és megkövetelik, hogy az emberek szabályozzák figyelmüket és éberségüket, így több alvásra lehet szükség a regenerálódáshoz.
Rupp elmondta, hogy a fent megállapított adatok gyakorlati jelentőséggel bírnak a munkahelyi műszakos munka és a katonai műveleti feladatok szempontjából, és elméleti következményekkel járnak az alvásveszteséggel szembeni sebezhetőséget vagy ellenálló képességet befolyásoló egyéni különbségek tényezőinek megértésére.
