Boldog nő a természetben naplementében

Így érezd magadat boldogabbnak mindössze napi két perc alatt

Ha néhány pillanatra megállunk, és megnézünk valamit a természetben, az elég ahhoz, hogy boldogabbá tegyük az embereket - derült ki egy kutatásból.

A „megállás és a rózsák illatának szaglása”, vagy ebben az esetben a természetben lévő dolgok észrevétele valóban működik.

A 395 személyt vizsgáló kísérletben a boldogságot és a jó közérzetet egyaránt fokozta, ha a résztvevők olyan dolgokat vettek észre, mint egy madár, egy szobanövény, egy pitypang a járdán, vagy csak a napfény az ablakon keresztül.

A kutatás során az emberek lefotózták, amit észrevettek, és gyorsan leírták, hogy mit éreztek ennek kapcsán.

Holli-Anne Passmore, a tanulmány első szerzője elmondta, nem arról volt szó, hogy órákat töltöttünk a szabadban vagy hosszú sétákat tettünk a vadonban, hanem a város közepén lévő buszmegállóban álló fáról és arról, hogy egyetlen fa milyen pozitív hatást gyakorolhat az emberekre.

A vizsgálat során a 395 embert három csoportra osztották. Az egyik csoportnak természetbeli dolgokat kellett észrevennie, míg a másik csoportnak ember alkotta tárgyakat kellett megfigyelnie. Mindkettőt egy kontrollcsoporttal is összehasonlították, akiktől nem kértek semmit.

A résztvevők összesen 2500 fotót küldtek be, az adott pillanatban érzett érzelmeik leírásával együtt.

Az eredmények azt mutatták, hogy annak a csoportnak volt a legmagasabb a közérzete, amelyik fényképezett és írt egy feljegyzést a természeti környezetről.

Passmore elmondta, hogy a résztvevők jóllétében – boldogságukban, emelkedettségérzetükben és a más emberekhez, nem csak a természethez való kötődésük szintjében – mutatkozó különbség szignifikánsan magasabb volt, mint az ember által épített tárgyakról készített fotókkal megfigyelt csoport és a kontrollcsoport résztvevői között.

Azok az emberek, akik észrevették a természetet, úgy érezték, hogy jobban kötődnek hozzá és általában más emberekhez is.

Emellett arról is beszámoltak, hogy proszociálisabbnak érezték magukat, vagyis kedvet éreztek mások megsegítésére, és nagyobb értéket tulajdonítottak a közösségnek.

(PsyBlog)

Nyitókép: Shutterstock