A szemünk elárulja a döntéseinket, mielőtt kifejezhetnénk őket
Nem olyan rejtett a döntéshozatali folyamatunk, mint ahogyan azt elképzeljük.
Mindennapi döntéseink alakítják tapasztalatainkat, legyenek azok olyan hétköznapiak, mint egy alma kiválasztása a boltban vagy olyan fontosak, mint egy ház megvásárlása. Minden döntésünk tudatos és tudattalan folyamatok csúcspontja. De gondolt már arra, hogy a szemünk, pontosabban annak mozgása mennyire szerves része ezeknek a folyamatoknak?
Vegyük például az online vásárlást. Képzeljük el, hogy egy weboldalon böngészünk egy új pár cipő után. Több kép fölött is elidőzünk, elolvassuk a leírást, ellenőrizzük az árakat. Anélkül, hogy észrevennénk, a tekintetünk talán egy kicsit tovább időzik egy bizonyos páron.
Az alkalmi szemlélő számára ez csupán egy pillantás, de a kifinomult szemkövető algoritmusok képesek észlelni ezt a finom elidőzést. Az ilyen adatok alapján a marketingesek felismerhetik, hogy mely termékek vonzzák nagyobb valószínűséggel a fogyasztókat. Vagyis, még mielőtt a megvételre kattintanánk, a szemünk már meghozta a döntést.
Íme két tudományosan megalapozott megállapítás, amely rávilágít a tekintetünk hatalmára a döntéshozatalban.
1. A szemünk elárulja a döntéseket a tudatosságunkon túli döntéseket is
Egy nemrég készült tanulmány kimutatta, hogy a szemünk akkor is elárulja a döntéseinket, ha nem vagyunk tudatában. Ez a szem-agy kapcsolat, különösen a szakkádokként ismert finom szemmozgások árulkodnak kognitív folyamatainkról.
A kísérlet során nyolc résztvevő ült egy képernyő előtt, és mozgó pontokból álló mintákat mutattak nekik. A feladatuk az volt, hogy meghatározzák, milyen irányba mozognak ezek a pontok. Kezdetben a képernyő meghatározott pontjaira bámultak, hogy kalibrálják a szemmozgásukat nyomon követő berendezést.
Ahogy a mozgó pontok megjelentek, a résztvevők szemei lenyűgöző viselkedést mutattak: finoman elkezdtek elmozdulni egy adott irányba, még mielőtt a résztvevők megnyomták volna a döntéseiket jelző gombokat. Érdekes módon még akkor is, amikor a résztvevőknek más feladatot adtak (például a kezüket egy bizonyos pontra mozdították), a szemük továbbra is elárulta a pontok irányára vonatkozó döntésüket.
Azt hihetnénk, hogy csak megfigyelték vagy követték a pontok mozgását. A finom szemmozgások időzítése és mintázata azonban valami mélyebbre utal. Ezek az elmozdulások nem egyszerűen a pontok mozgására adott reakciók voltak. Ehelyett úgy tűnt, hogy megelőzik a tudatos döntést, ami arra utal, hogy a szemek egy olyan döntéshozatali folyamatot tükröznek, amely még folyamatban van az agyban. Mintha a szemek bepillantást engedtek volna a résztvevők gondolataiba, mielőtt még rájöttek volna, hogy döntöttek.
A tanulmány lényege, hogy a szemünk apró mozdulatai révén utalhat az agyunk által feldolgozott döntésekre, még mielőtt tudatosan felismernénk vagy kimondanánk azt a döntést. Ez még akkor is megtörténik, amikor más feladatokkal vagyunk elfoglalva. A szemünk és az agyunk közötti kapcsolat ennyire bensőséges.
2. A vizuális jelzések megmagyarázhatják vásárlási döntéseinket
A szemmozgások nem csak a kognitív folyamatainkról árulkodnak. Vásárlási döntéseinkben is jelentős szerepet játszanak, különösen, ha a fogyasztói magatartás megértéséről van szó.
Egy 2020-ban a Frontiers in Psychology című szaklapban megjelent tanulmány a vizuális figyelem erejét vizsgálta e döntések alakításában. A tanulmányban a kutatók szemkövető technológiával 28 7 és 12 év közötti gyermek preferenciáit figyelték meg.
Ezeket a gyermekeket két csoportra osztották. Az első csoportnak különböző ikonokat mutattak, míg a második csoportnak egy válogatott játékot mutattak be. A vizsgálat különböző fázisokra tagolódott. Kezdetben a gyerekek egy meghatározott elrendezést figyeltek meg, melyet alternatív kényszer-választásnak neveztek. Ebben a felállásban a gyerekeket arra kényszerítették, hogy válasszanak a lehetőségek közül, így kikényszerítve a döntést a rendelkezésre álló alternatívák közül. Ez a módszer a nem-döntés lehetőségének kizárásával határozta meg az egyértelmű preferenciákat.
A második fázisban szabadabb interakciót engedtek meg nekik, ahol a gyerekek a számukra legvonzóbb elemeket választották ki. A preferenciáik egyértelműbb rögzítése érdekében később minden gyermek értékelte a tárgyakat, megjelölve azokat a tetszés vagy nem tetszés skáláján.
Azáltal, hogy a kutatók megfigyelték a gyermek tekintetének hosszát és intenzitását a döntés előtti utolsó pillanatokban, a kutatók figyelemre méltó pontossággal – az ikonok esetében 71,2 százalékkal, a játékok esetében 67,2 százalékkal – meg tudták jósolni, hogy a gyermek melyik tárgyat fogja választani. Ez a bizonyíték megerősíti azt az elképzelést, hogy vizuális figyelmünk sokat elárulhat a mögöttes döntéseinkről és hajlamainkról.
Nyitókép: Shutterstock
