Az elviteles kávé több kockázatot rejt, mint gondolnád
Ha az a pohár műanyagból készült – vagy papírnak tűnik, de belül vékony műanyag bevonata van –, jó eséllyel apró műanyagdarabokat bocsát ki közvetlenül az italunkba. Ráadásul minél forróbb a kávé, annál nagyobb a baj.
Ausztráliában évente körülbelül 1,45 milliárd egyszer használatos forróitalos poharat és 890 millió műanyag fedelet használnak el. Globálisan ez a szám eléri az évi 500 milliárd poharat. Egy, a Journal of Hazardous Materials: Plastics folyóiratban megjelent friss kutatás azt vizsgálta, mi történik ezekkel a poharakkal, amikor felmelegszenek. Az eredmény egyértelmű: a hő kulcsszerepet játszik a mikroműanyagok felszabadulásában, és az sem mindegy, miből van a poharunk.
A mikroműanyagok apró műanyagdarabkák, amelyek mérete 1 mikrométer és 5 milliméter között mozog – vagyis a porszem nagyságától egészen egy szezámmag méretéig terjedhetnek. Ezek a részecskék keletkezhetnek nagyobb műanyagtárgyak lebomlásakor, de akár használat közben is leválhatnak különböző termékekről. Így kerülnek be a környezetbe, az élelmiszereinkbe és végső soron a szervezetünkbe.
Bár egyre több kutatás foglalkozik a témával, jelenleg még nincs egyértelmű válasz arra, hogy mennyi mikroműanyag marad meg az emberi testben, és milyen hosszú távú egészségügyi hatásokkal járhat. A mérések rendkívül nehezek, az eredményeket gyakran torzítja a szennyeződés. Egy azonban biztos: érdemes tisztában lenni a mindennapi forrásokkal.
A kutatók először egy átfogó elemzést végeztek, amely 30 szakmailag lektorált tanulmány eredményeit vetette össze. A leggyakrabban használt műanyagokat – például a polietilént és a polipropilént – különböző körülmények között vizsgálták. Egy tényező messze kiemelkedett: a hőmérséklet. Minél melegebb a folyadék a pohárban, annál több mikroműanyag szabadul fel. A vizsgált tanulmányokban literenként néhány száz részecskétől egészen több mint 8 millió darabig terjedtek az értékek.
Meglepő módon az nem számított következetesen, hogy mennyi ideig állt az ital a pohárban. Vagyis nem az a legnagyobb gond, ha lassan kortyolgatjuk a kávét – hanem az, hogy milyen forrón kerül bele a műanyagba.
A kutatók Brisbane környékén 400 elviteles kávéspoharat gyűjtöttek össze. Két fő típust vizsgáltak: teljesen műanyag poharakat, valamint papírpoharakat, amelyek belül vékony műanyag réteggel vannak bevonva.
A teszteket 5 °C-on (jegeskávé) és 60 °C-on (forró kávé) végezték el. Bár mindkét pohártípus bocsátott ki mikroműanyagokat, két fontos különbség rajzolódott ki: a papírpoharak kevesebb mikroműanyagot engedtek az italba, mint a teljesen műanyag változatok, és hogy a hő jelentősen fokozta a kibocsátást.
A tisztán műanyag poharaknál a hidegről melegre váltás 33%-kal növelte a mikroműanyagok mennyiségét. Ha valaki naponta 3 deci kávét iszik polietilén pohárból, évente akár 363 ezer mikroműanyag-részecskét is elfogyaszthat.
Nagy felbontású képalkotó eljárásokkal a kutatók megvizsgálták a poharak belső felületét. A teljesen műanyag poharak fala jóval érdesebb volt, tele apró „csúcsokkal és völgyekkel”, amelyekről könnyebben leválnak a részecskék. A hő tovább rontja a helyzetet: felpuhítja a műanyagot, tágulást és összehúzódást okoz, ami még több mikrosérüléshez vezet. Ezekből végül szó szerint beleoldódik a műanyag a kávénkba.
Persze, nem kell lemondani a reggeli elviteles kávéról, de érdemes okosabban választani. A legjobb megoldás a rozsdamentes acélból, kerámiából vagy üvegből készült újrahasználható pohár, mivel ezek nem bocsátanak ki mikroműanyagokat. Ha mégis eldobható poharat használunk, a műanyag bevonatú papírpohár valamivel jobb választás, mint a teljesen műanyag verzió. Mivel a hő a fő kiváltó tényező, segíthet az is, ha nem forráspont közeli italt öntenek a pohárba, akár azzal, hogy kissé hűvösebben kérjük a kávét.
