A gyerekkori emlékek ez előtt a kor előtt fiktívek

Az emberek első emlékeinek csaknem 40 százaléka kitalált – derül ki a valaha készült legnagyobb felmérésből. A legtöbb ember valódi, ellenőrizhető legkorábbi emlékei körülbelül három és fél éves korból származnak.

Az emberek csaknem 40 százaléka azonban azt állítja, hogy két vagy annál fiatalabb korukból vannak emlékei, ami valószínűleg nem lehetséges.

Úgy tűnik, az idősebbek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek ezekkel a kitalált korai emlékekkel.

A kutatók tanulmányunkban arra kérték az embereket, hogy idézzék fel a legelső emléket, amelyre valóban emlékeztek, és bizonyosodjanak meg arról, hogy nem családi történethez vagy fényképhez kapcsolódik. A kísérleti személyek válaszait átnézve azt találták, hogy ezeknek az első „emlékeknek” nagy része gyakran a csecsemőkorhoz kapcsolódik, és tipikus példa a babakocsival kapcsolatos emlék.

Ennél a személynél ez a fajta emlék abból fakadhatott, hogy valaki olyasmit mond, hogy „anyának volt egy nagy zöld babakocsija”, magyaráztaMartin Conway professzor, a tanulmány társszerzője.

„Az ember ezután elképzeli, hogyan nézett volna ki. Idővel ezek a töredékek emlékekké válnak, és gyakran a személy elkezdi hozzáadni a dolgokat, például egy játékfüzért a tetején. Lényeges, hogy aki emlékszik rájuk, nem tudja, hogy ez kitalált.”

Conway hozzátette, hogy valójában, amikor az embereknek azt mondják, hogy az emlékeik hamisak, gyakran nem hiszik el.

„Ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy azok a rendszerek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy emlékezzünk a dolgokra, nagyon összetettek, és csak öt-hat éves korunkig alakítunk ki felnőttekhez hasonló emlékeket az agy fejlődésének és a világról való érett megértésünknek köszönhetően.”

Az eredmények egy 6641 fő megkérdezésével készült felmérésből származnak, melyben a résztvevők csaknem egyhatoda állította, hogy vannak emlékei élete első évéből, ami gyakorlatilag lehetetlen.

Dr. Shazia Akhtar, a tanulmány első szerzője és kollégái azt javasolják, hogy az emlékező a fiktív, valószínűtlenül korai emlékek felidézésekor egy epizodikus-memóriaszerű mentális reprezentációra gondoljon, amely a korai tapasztalat emlékezett töredékeiből és néhány tényből vagy tudásból áll a saját csecsemőkoráról/gyermekkoráról.

„Ezenkívül további részletek is nem tudatosan következtethetők vagy adhatók hozzá, pl. hogy az egyik pelenkát viselt, amikor a kiságyban állt. Az ilyen epizodikus-memóriaszerű mentális reprezentációk idővel újra átélhetők, amikor eszébe jutnak, és így az egyén számára egyszerűen „emlékek”, amelyek különösen a csecsemőkor felé mutatnak.”

– tette hozzá.

(PsyBlog)

Nyitókép: Shutterstock