Kevesebb rostot tartalmaz az érett banán?
A banán íze és megjelenése megváltozik, ahogy érik. De vajon a tápanyag-összetételük is változik? Ahogy zöldből és keményből sárgává és puhává válik, veszít rosttartalmának egy részéből? Nem egészen. Nem veszít rostot, azonban azok is megváltoznak a banán érésével. A többről a kevésbé ellenálló keményítőre változik.
A rezisztens keményítő egyfajta prebiotikus rost, amely főként olyan élelmiszerekben található meg, mint a gabonafélék, a burgonya, a banán és a bab. Ahogy a neve is mutatja, ezek a keményítők ellenállnak annak, hogy az emésztőrendszerben lebomoljanak. Ez lehetővé teszi, hogy épségben maradjanak, amíg el nem jutnak a vastagbélbe, ahol a bélrendszerünkben lévő jó baktériumok üzemanyagként használhatják fel őket.
Az Encyclopedia of Food Chemistry című kiadványban a szerzők a rezisztens keményítőt úgy jellemzik, hogy változatlanul vagy kissé megváltozva éri el a vastagbelet. A rezisztens keményítő, amelynek öt különböző alcsoportja van, azért érdekli a kutatókat, mert segíthet csökkenteni a gyulladásos bélbetegségek, például a fekélyes vastagbélgyulladás és a Crohn-betegség, valamint a vastagbélrák előfordulását.
Emellett egy 2020-ban a Nutrition Journal című szaklapban megjelent tanulmány szerint a rezisztens keményítő fogyasztása szerepet játszhat a szervezetben általában a gyulladások csökkentésében. Ez számos krónikus betegség, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a nem alkoholos zsírmájbetegség, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás és a metabolikus szindróma esetében hasznos lehet, bár a tanulmány szerzői figyelmeztetnek, hogy további vizsgálatokra van szükség.
Ahogy a banán érik, a szénhidrátok szerkezete prebiotikus rostokból és pektinből cukorrá bomlik. Egy teljesen zöld banán például több mint 3 gramm rostot tartalmaz, míg egy túlérett banán kevesebb mint 2 gramm rosttal rendelkezik. A banánban lévő összes szénhidrát mennyisége az érettségi foktól függetlenül állandó marad. A rosttartalom változása azonban annak tudható be, hogy érés közben átalakulnak a szénhidrátjai. A többi tápanyag, például a kálium, a C-vitamin, a fehérje és a zsír értékei az érettség bármelyik fokán változatlanok maradnak.
A másik dolog, ami a banán érésével változik, a telítettségi faktor. Ez azt jelenti, hogy egy érett és egy zöldebb banán fogyasztása eltérő hatással lehet az étvágyra. A szuperérett banán tökéletes a sütéshez, de hacsak nem sütünk velük, az éretlenebb banánokat érdemes fogyasztani, hogy több prebiotikus rostot tudjunk hasznosítani belőlük.
A prebiotikus rostok laktató hatásúak, így hosszabb ideig érezzük magunkat jóllakottnak. Ez azt jelenti, hogy a teljesen zöld banán íze nem biztos, hogy olyan étvágygerjesztő, mint az érett banáné, ezért törekedjünk az arany középútra.
Bár a cukortartalom magasnak tűnhet, az érett banán glikémiás indexe valójában alacsony, 51, a kissé éretlen gyümölcs (gondoljunk csak a sárga, zöld részekkel) pedig még alacsonyabb, 42 pont. Ez azt jelenti, hogy a banán segít egyenletesebben tartani a vércukorszintet (a magasabb GI-vel rendelkező élelmiszerekhez képest), miközben elkerülhetők a nagy kiugrások és összeomlások.
Ez a gyümölcsben lévő rezisztens keményítő mennyiségének köszönhető, amely a vékonybélben különösebb felszívódás nélkül halad át a véráramba. A banán ezért jó választás a cukorbetegek vagy mások számára, akik próbálnak odafigyelni a vércukorszintjükre.
Sokan azt gondolhatják, hogy a banánnak teljesen sárgának kell lennie, mire elfogyasztjuk. A banán azonban egészséges és biztonságosan fogyasztható a fejlődés bármely szakaszában. Ha legközelebb egy banánért nyúlunk, ne feledjük, hogy egy kicsit zöld banánban talán valamivel több bélbarát rost van, mint egy teljesen érett vagy túlérett banánban.
Nyitókép: Shutterstock
