5 mondat, melyeket érdemes kerülni egy gyászoló vigasztalásánál

1. Legalább…

Nem! Nem lehet ennek a helyzetnek ily módon rávilágítani a „pozitív oldalára”. Nem a gyászoló ismerőseinek a dolga, hogy ezeket a részleteket megfejtsék, majd azokat hangoztassák. Minden helyzetben az ilyen kezdetű kijelentések valamilyen más megközelítésbe szeretnék helyezni a történteket, de ennek kijelentése nem illendő, hiszen a gyászolónak mások hasonló meglátásai nem adnak vigaszt.

2. Dohányzott?

Teljesen irreleváns kérdés, hiszen nem boldogítja a gyászolót, és még csak csöppnyi vigaszt sem ad neki. A kérdésre adott válasz semmit nem jelent. Az emberek az ilyen kérdésekkel valószínűleg csak magukat akarják megnyugtatni, mint ha ők nem lennének veszélyben, ha nem dohányoznak. Az elhunytnak viszont akár voltak káros szokásai vagy rossz döntései, akár nem, a veszteség a hozzátartozói számára ugyanolyan fájdalmas marad.

3. Elképzelni sem tudom…

Mindenki el tudja képzelni mások fájdalmát, pusztán nem akarják. A legjobb, amit ilyen helyzetben tenni lehet, ha mindenki egy kicsit belehelyezi magát a másik fél helyzetébe. Az „elképzelni sem tudom” kezdetű mondatok falakat emelnek, így ezek használatával véletlenül érzelmileg távolabb kerülhet az a személy, aki legjobban rászorulna a társaságra.

4. Szólj, ha bármit tehetek!

Bár egy kedves gesztusnak tűnik ez a felajánlás, gyász esetén mégis egy plusz teher lehet az elhunyt hozzátartozói számára. Azoknak, akik éppen a legnehezebb időszakot élik át, lehet nincs szükségük arra, hogy éppen mások segítségnyújtási lehetőségein törjék a fejüket. Ez természetesen nem mindenkinél igaz, de ajánlatos felkészülni egy ilyen forgatókönyvre is.

Ehelyett célravezetőbb nem ajánlatot tenni, hanem tényleges cselekedetekkel segíteni. Például lenyírni a füvet egyik délután, elmenni a boltba bevásárolni, vagy egyszerűen elvinni az illető gyerekeit fagyizni. Mind ezek mellett sokszor a puszta jelenlét is tökéletesen elég lehet.

5. Olyan erős vagy

Normál esetben ez egy ártalmatlan bóknak hangzik, de gyász esetén könnyen kényes helyzeteket eredményezhet. A veszteséget elszenvedett személy ezt hallva még gyengébbnek érezheti magát, mivel ő közel sem érzi magát annyira erősnek, így nem felel meg annak az elvárásnak, amit felé támasztanak.

Végső soron a legjobb megoldás, ha tudatjuk, hogy jelen vagyunk bármi történjen, készen állunk és hajlandók vagyunk támaszt nyújtani, valamint teljesen átérezzük a fájdalmat. Vigasznyújtó mondatnak tehát elég lehet ennyit mondani:

„Nem tudom, mit mondjak, de itt vagyok neked.”

Nyitókép: Shutterstock

Forrás: Psychology Today