Depressziós fiatal nő áll egy sötét alagútban

Sok öngyilkosságot megkísérlőnek nincsenek aktív öngyilkossági gondolatai

Az öngyilkossági kísérleteket nem mindig előzi meg súlyosbodó öngyilkossági gondolat.


Az általános feltételezések szerint az öngyilkossági gondolatok fokozatosan erősödnek, mielőtt az öngyilkossági kísérlet vagy az öngyilkosság bekövetkezik. Az új kutatások azt mutatják, hogy az öngyilkossághoz vezető egyes utak nem járnak a szuicid gondolatok súlyosbodásával vagy egyáltalán aktív öngyilkossági gondolatokkal.

Évente közel 800 000 ember hal meg öngyilkosságban. Bár az öngyilkosság egyes országokban (pl. Guyana), bizonyos csoportok (pl. középkorú kaukázusi férfiak az Egyesült Államokban) és bizonyos időpontokban – tavasszal és nyáron, a hónap első hetében, a hét elején és délutánonként – gyakoribb, bármikor és bárhol megtörténhet.

Az öngyilkosság számos kockázati tényezőjét azonosították, ezek közé tartozik a férfi nem, a kaukázusi etnikai hovatartozás, a mentális betegség (különösen a depresszió), pszichiátriai tünetek (reménytelenség, impulzivitás), fizikai vagy szexuális bántalmazás, magány, párkapcsolati konfliktus, pénzügyi nehézségek, fegyverekhez való hozzáférés, valamint az öngyilkossági kísérletek személyes története.

Egy másik kockázati tényező az öngyilkossági (azaz az élet befejezésére vonatkozó ) gondolatok. Wastler és munkatársai nemrégiben készült tanulmánya azonban azt sugallja, hogy bár „egyes öngyilkossági kísérletet megkísérlő személyeknél az öngyilkossági gondolatok fokozatosan súlyosbodnak”, másoknál csak passzív gondolatok merülnek fel, és vannak, akiknél egyáltalán nem is merülnek fel öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok (megjegyzés: A passzív gondolkodás olyan gondolatokra utal, mint például „bárcsak eltűnhetnék”. Az aktív gondolkodásra példa a „meg kellene ölnöm magam”), derül ki a Psychology Today cikkéből.

A Journal of Clinical Psychology júniusi számában megjelent tanulmány az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági kísérletek közötti kapcsolatot vizsgálta, a minta 6200 amerikai felnőtt résztvevőből állt, melynek 51%-a volt nő; 62% kaukázusi; 41% 25 és 44 év közötti; 45% pedig főiskolai végzettséggel rendelkezett.

A passzív és aktív öngyilkossági gondolatok és viselkedés felmérésére a Self-Injurious Thoughts and Behaviors Interview-Revised (SITBI-R) kérdőívet használták. A résztvevőket arról kérdezték, hogy volt-e korábban ilyen gondolatuk:


  • Bárcsak eltűnhetnék vagy nem léteznék
  • Azt kívánom, bárcsak elaludhatnék, és soha többé nem ébrednék fel
  • Az életemet nem érdemes élni
  • Bárcsak meg se születtem volna
  • Bárcsak halott lennék
  • Talán meg kellene ölnöm magam
  • Meg kéne ölnöm magam
  • Meg fogom ölni magam

Az öngyilkos magatartás felmérésére a résztvevőket megkérdezték, hogy tettek-e már valamit az alábbiak közül:

  • Szándékosan ártott magának anélkül, hogy meg akart volna halni
  • Nagyon közel állt ahhoz, hogy megölje magát, de az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem teszi meg, mielőtt bármit is tett volna
  • Nagyon közel állt ahhoz, hogy megölje magát, de az utolsó pillanatban valaki vagy valami más megakadályozta, mielőtt bármilyen lépést tett volna
  • Elkezdte megölni magát, majd megállt, miután már megtett valamilyen lépést
  • Elkezdte megölni magát, majd úgy döntött, hogy segítségért folyamodik, miután már megtett valamilyen lépést
  • Megpróbálta megölni magát, és valaki csak utána talált rá
  • Megpróbálta megölni magát, és utána senki sem találta meg.

A résztvevők emellett az úgynevezett Pozitív és negatív affektus skálán (PANAS) arra válaszoltak, hogy az előző héten milyen mértékben tapasztaltak pozitív érzéseket (aktív, éber, figyelmes, elszánt, inspirált) és negatívakat (félelem, szégyen, ellenséges, ideges, zaklatott).

A tanulmány néhány kulcsfontosságú megállapítása közé tartozott, hogy a passzív öngyilkossági gondolatok kizárólagos jelenléte összefüggött mind az életre szóló, mind az elmúlt havi öngyilkossági kísérletek megnövekedett arányával.

Az életük során öngyilkossági kísérletet elkövetett személyek egyharmada tagadta, hogy valaha is aktív öngyilkossági gondolatokat élt volna át életében, és minden tizedik tagadta, hogy valaha is öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai voltak. A közelmúltban öngyilkossági kísérletet elkövetett személyek fele tagadta, hogy aktív öngyilkossági gondolatokat élt volna át abban a hónapban, amikor öngyilkossági kísérletet kísérelt meg. Minden ötödik tagadta, hogy az öngyilkossági kísérlet hónapjában bármilyen öngyilkossággal kapcsolatos gondolatot tapasztalt volna.

„Ezek az eredmények azt jelzik, hogy az öngyilkossági gondolatoktól az öngyilkos magatartásig tartó fejlődés nem mindig a kontinuum-modell útját járja be: a passzív halálgondolatok felerősödnek, és aktívabb gondolatokhoz, tervezéshez, kísérlethez és végül halálhoz vezetnek. Úgy tűnik tehát, hogy egyes emberek „átugorják" a kontinuum-modell szakaszait (pl. nincs passzív vagy aktív gondolat az öngyilkossági kísérlet előtt).”

– írják a szerzők.

Általánosan elfogadott feltételezés, hogy az öngyilkossági kockázat egy kontinuumon halad, ami azt jelenti, hogy a halál gondolatai fokozatosan erősödnek, mielőtt az öngyilkossági kísérlet vagy az öngyilkosság általi halál bekövetkezik. A jelenlegi tanulmány eredményei szerint ez nem igaz.

Az adatok elemzése például azt mutatta, hogy minden tizedik életében öngyilkosságot megkísérlő személy soha nem tapasztalt öngyilkossági gondolatokat, és az előző hónapban öngyilkosságot megkísérlők több mint egyötöde egyáltalán nem tapasztalt öngyilkossági gondolatokat az adott időszakban.

Úgy tűnik tehát, hogy az öngyilkos viselkedés előfordulhat öngyilkossági gondolatok nélkül is.

A szerzők feltételezése szerint talán a múltbeli öngyilkossági tervek egy „mentális polcon” tárolódnak, amelyhez könnyen hozzáférhetünk, és a jelenlegi öngyilkossági gondolatok nélkül is cselekedhetünk. Más lehetőségek közé tartozik a nem tervezett vagy impulzív öngyilkos viselkedés vagy olyan öngyilkossági kísérletek, amelyek negatív és nyomasztó gondolatok (pl. a szeretetre való érdemtelenség érzése, a helyzet elviselésére való képtelenség érzése) után következnek be, szemben az öngyilkossági gondolatokkal.

Az eredmények egyik következménye, hogy az öngyilkossági kockázat felmérése során mind a passzív, mind az aktív öngyilkossági gondolatokra rá kell kérdeznünk, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egyes öngyilkossági kísérletet elkövetőknél előfordulhat, hogy egyiket sem tapasztalták.

Nyitókép: Shutterstock