A halálról való gondolkodás segíthet hiteles életet élni

Úgy tűnik, hogy ez a hatás erősebb a magas pszichológiai rugalmassággal rendelkezők körében, és gyengébb a magas halálfélelemmel rendelkezők esetében. A halálra való emlékeztetés személyes fejlődést indíthat el, különösen akkor, ha rugalmasan tudunk gondolkodni és kezelni a halállal és a haldoklással kapcsolatos szorongásunkat. A világjárvány kellemetlenül közel hozta a halálról való elmélkedést mindennapi életünkhöz.

Bár a halálra való emlékeztetés ijesztő, az egzisztenciális pszichológia egyik alaptétele, hogy az ilyen gondolatokkal való szembenézés és a halálfélelem leküzdése pozitív előnyökkel jár. Az egyik ilyen előny az a vágy, hogy az életet hitelesen, a saját személyes értékeinknek megfelelően éljük.

A múlt héten az OMEGA nevű folyóiratban közzétett új kutatás bizonyítékot mutatott arra, hogy a halálra emlékeztető emlékekkel körülvett emberek hitelesebben élnek, írja a Psychology Today.

A Dr. Andrew Arena, a Black Dog Institute munkatársa által vezetett kutatás 107 temetkezési gondozót hasonlított össze egy hasonló, 121 fős csoporttal, akik a munkájuk során nem kaptak semmilyen emlékeztetőt a halálról. Ez a két csoport sok fontos szempontból hasonlított egymásra – azonos kor, azonos iskolai végzettség, azonos arányban nők, házasok és nőtlenek, és különböző kulturális csoportokhoz tartoztak. A fő különbség egyszerűen az volt, hogy az egyik csoportot a halálra és a haldoklásra emlékeztető emlékek vették körül a mindennapi életükben.

A temetkezési gondozók átlagosan alacsonyabb halálfélelemmel rendelkeztek, és a céljaik eléréséhez is hitelesebb öncélú motivációt mutattak. Emellett kíváncsibbak, pszichológiailag rugalmasabbak voltak, és nagyobb valószínűséggel alkalmazták a stresszel való megküzdés aktív formáit (például a probléma megközelítése ahelyett, hogy elkerülték volna).

Ezek az eredmények alátámasztják azokat az egzisztenciális elméleteket, amelyek szerint a halálról és a halandóságról való elmélkedés növekedési eredményekhez vezethet. Arena tanulmányában a kutatók a hitelességet az emberek céljaik eléréséhez szükséges különböző motivációk szempontjából mérték. A vizsgálat résztvevői öt különböző személyes projektet soroltak fel, amelyek fontosak voltak az életükben. Ezek a projektek olyanok lehettek, mint például „fogyjak le", „szerezzek több férfi barátot" vagy „töltsek több időt a gyerekeimmel". Ezután négy különböző motivációs forrást értékeltek a projekt megvalósításához.

A négy különböző motivációs források a következők:

• Külsődleges motiváció: azért teszünk valamit, hogy jutalmat, dicséretet vagy elismerést kapjunk. Azért tesszük, mert valaki más azt akarja, hogy ezt teyük, és jutalmat kapunk tőle, ha megtesszük.
• Introjektált szabályozás: azért teszünk meg valamit, mert úgy érezzük, hogy kötelességünk megtenni. Szégyenkeznénk, bűntudatot vagy szorongást éreznénk, ha nem tennénk meg.
• Identifikált motiváció: azért teszünk meg valamit, mert őszintén értékeljük a projektet, és valóban érdekel az eredmény.
• Intrinzik motiváció: azért csinálunk valamit, mert az szórakoztató, élvezetes és érdekes. Azért akarjukezt az élményt, mert örömet okoz neked.

A nagyfokú hitelességgel rendelkező emberek belső és identifikált motivációval rendelkeznek, nem pedig külső és introjektált motivációval. Vagyis a hitelesség azt jelenti, hogy azért teszünk meg dolgokat, mert értékeljük és élvezzük őket, nem pedig azért, mert úgy érezzük, hogy mások akarata miatt kell megtennünk.

Arena tanulmányában a temetkezési gondozóknak magasabb volt a hitelességük – az életükben a fontos projektek olyan dolgok voltak, amelyeket értékeltek és élveztek. A tanulmány megállapította, hogy bár a halálnak való kitettség összefüggött a nagyobb hitelességgel, két olyan jellemző volt, amely növelte vagy csökkentette ezt a hatást.

A magas halálfélelemmel rendelkező emberek nem profitáltak a halandóságra való emlékeztetésből, vagyis a magas halálfélelemmel rendelkező emberek esetében nem volt különbség a temetkezési gondozók hitelességében a többiekhez képest. Ennek egyik oka az, hogy a halállal kapcsolatos szorongással való szembenézés és annak leküzdése feltételezhetően olyan folyamat, amelynek révén a növekedési eredmények bekövetkeznek. Míg a temetkezési gondozók átlagosan alacsonyabb halálfélelemmel rendelkeztek, azok közülük, akik az összehasonlító csoporthoz hasonló szorongást éltek át, nem tapasztaltak nagyobb hitelességet.

A nagyobb pszichológiai rugalmassággal (az érzelmekről és kellemetlen emlékekről való gondolkodásra való hajlam) rendelkező emberek nagyobb hasznot mutattak a halandóságra való emlékeztetésből. A magas rugalmassággal rendelkező emberek nem értenének egyet az „Félek az érzéseimtől" tétellel.

A magas rugalmassággal rendelkező emberek között még nagyobb volt a különbség a temetkezési gondozók és a többiek hitelessége között, a pszichológiailag rugalmas temetkezési gondozók valóban élvezték és értékelték az életprojektjeiket. A kutatók megállapították, hogy a rugalmasság a növekedési eredmények katalizátoraként hatott, megkönnyítve a halálról való gondolkodás folyamatát, amely személyes növekedésre ösztönöz.

A tanulmány tehát azt sugallja, hogy a halálra való emlékeztetés arra ösztönözhet bennünket, hogy élvezzük az életünket és az értékeinknek megfelelően éljünk. Ha képesek vagyunk kényelmesen együtt ülni a negatív érzelmeinkkel vagy emlékeinkkel, és túlzott szorongás nélkül gondolkodni a halálról, akkor hasznot húzhatunk a halálra és a haldoklásra való emlékeztetőkből, és felhasználhatjuk őket arra, hogy a leghitelesebb életünket éljük.

Nyitókép: Shutterstock / fran_kie