Sok szülő számára a házi feladatokban való segítségnyújtás a délutáni program része. Azért gondolják fontosnak, mert úgy vélik, így adhatják meg a kellő támogatást gyermekeiknek az oktatásban. Egy tanulmány viszont rámutat, hogy a példák közös megoldása nem vezet javuláshoz a fiatalok tudásában.
Az elmélet felállítása előtt két országos adathalmaz eredményeit vették figyelembe, amelyek állami és magán általános iskolák diákjaira terjedtek ki. A szakemberek ezen megfigyelések alatt nem találtak szignifikáns összefüggést a házi feladatokban nyújtott szülői segítség és a gyermek matematikai vagy olvasási eredményei között.
Már több korábbi tanulmány is foglalkozott a kérdéssel, hogy vajon mennyi együtt tanulás számít megfelelőnek. Valamennyi tananyag közös átnézése segíthet megszerettetni a tanulást a gyerekekkel, viszont a nagyobb nyomás már az ellenkező hatást válthatja ki.
Emellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy sok felnőtt fáradtan és gondterhelten ér haza a munkából, így idő és türelem hiányában extra stressznek tehetik ki gyermekeiket — írja a ScienceAlert. Ekkor sokan bármilyen gondolkodási idő nélkül bediktálják a helyesnek vélt válaszokat.
Fotó: Shutterstock
A korábbi vizsgálatok többsége középiskolás tinédzserekre összpontosított, a szakértőket viszont inkább az általános iskolás fiatalok eredményei érdekelték, mivel náluk a házi feladatoknak még nagyon fontos szerepe van. A szülői módszerek ebben az életkorban jelentősen kibillenthetik az ismeretek megszerzése iránti vágyat pozitív, illetve negatív irányba is.
Ehhez a szerzők 1997-1998-as és 2011-es országos adatállományokat használtak fel. A tesztekhez már olyan változókat is számításba vettek — a korábbiaktól eltérően —, mint a társadalmi-gazdasági státusz, illetve a szülők iskolai végzettsége. Az eredmények a legújabb vizsgálatoknál sem mutattak jelentős változásokat a szülői segítséget követően. Erre több feltételezhető magyarázatot is találtak a szerzők.
Elképzelhető, hogy az otthoni stressz nem kedvez a tanulóknak, hiszen minden figyelem rájuk nehezedik gondolkodás közben, míg a tanórákon az oktató egyszerre több gyerekkel foglalkozik. Azt is fontos megjegyezni, hogy a szülőket nem tanítják meg arra, mint a tanárokat, vagyis az ismeretek pontos átadására. Lehet, hogy önálló tanulás közben jobban kifejlődne a fiatalok feladatmegoldó képessége és logikája.
A kutatás sajnos nem foglalkozott az olyan pozitív behatásokkal, mint például a mentális egészség javulása a közösen eltöltött idő miatt. Emellett a szerzők nem vették figyelembe a koronavírus világjárvány okozta távoktatást sem. Abban az időszakban a szülőkön jóval nagyobb volt a felelősség az oktatási szempontokból, így akkor jelentős eredménybéli változásokra figyelhettek volna fel.
A szerzőknek a jövőben ilyen szempontokat is számításba kell venniük, valamint különböző otthoni tanulási módszereket is be kell vonniuk az egyenletbe a pontosabb eredmények érdekében.
Nyitókép: Shutterstock
