Ettől eláll a lélegzeted: ezt teszi a nem helyes légzés a szervezettel
A blickfangos cím sajnos semmiféle romantikus vagy pláne frivol tartalmat nem tartogat, ugyanis mindössze arra a tényre világítjuk a reflektorunkat, amire Linda Stone, a Microsoft korábbi vezetője hívta fel figyelmünket: a már nem csupán tavaszi, hanem évszakfüggetlen fáradtságérzetünk egyik oka lehet, hogy felületesen, vagy egy-egy légvételt teljesen kihagyva veszünk csupán levegőt.
A The New York Times szentelt egy cikket a jelenségnek, amit a folyamatos képernyő- és e-mail-éberséggel, üzenetekre való szakadatlan válaszolgatással hozott összefüggésbe.
Stone rendszerint eminensen jógaszőnyegen és napüdvözletek egész sorával kezdte a napot különös figyelmet fordítva a helyes tartásra, légzésre, benntartott levegőre, elégedetten doromboló tüdejére, majd kisvártatva leült a számítógépe elé, és máris a postaládája tartalmától betemetve éhkoppra fogta a hörgőit. Úgy határozott, hogy informális kísérletre adja a fejét, és meginvitált kétszáz embert, barátait, családtagjait, ismerőseit, szomszédait a hajlékába, amiből ugye logikusan következik, hogy aligha egy körfolyosós, gangos, aprócska kis hajlékban éldegél.
Figyelte a pulzusukat, légzésük ütemét, miközben azok kérdőre vonták az okos eszközeik üzenet-cunamiját, és bizony a házi iroda tanulsága szerint a résztvevők 80%-a megváltoztatta vagy egyenesen visszatartotta a légvételét. A jelenséget gyorsan keresztvíz alá tartotta és e-mailapnoénak nevezte el némi áthallással, hiszen az apnoe kifejezést eredetileg az olyan típusú alvászavarra használjuk, mikor a páciens légzése időközönként abbamarad, majd újraindul. Talán mi is tapasztaltunk már affélét, mikor a hullafáradt, súlyosan kizsákmányolt testünk pincemélyen aludt végre, mi pedig arra ébredtünk, hogy minden izmunkban összerándultunk. Ilyenkor a bősz durmolásban még levegőt venni is elfelejtünk, a mindenre kiterjedő figyelmű szervezetünk pedig megrázza a vállunkat és felkelt figyelmeztetőleg.
A jelenséget egy ideje már továbbfejlesztve képernyőapnoeként emlegetik, hiszen az üzenetek már régóta nem csupán e-mailek formájában támadnak minket, hanem a Viber, a WhatsApp, a Telegram, a Messenger és az összes általunk pörgetett szósöl média felület tüsszenti ránk szüntelenül. Napi képernyőidőnk a Tejutat verdesi, egyszerre tíz kinyitott oldalon keresünk valamit feldúltan, amire ráadásként befut egy hívás és belepintyeg még két beérkezett üzenet, mi pedig artistaként járjuk ezt a kommunikációs szalszát igyekezve minden fórumot kézben tartani. A képernyőapnoe tehát a folytonos stimuláció miatt a szervezetünk stresszre adott válaszreakciója, egy barátságos #menjafenébemostmár, legalábbis Stephen Porges, a Chapel Hill-i Észak Karolinai Egyetem pszichiátere szerint. Amikor bármilyen ingerrel szembesülünk, az idegrendszerünk aggodalmában jeleket keres, amiből felismerheti, hogy fenyegetést jelent-e számunkra, vagy sem. Ez az összpontosított figyelem pedig fiziológiai változások egész sorát indítja el dominó-szerűen, melyekbe beletartozik a felszínes légzés és a lelassult szívverés, mintegy lecsendesítve, takarékra téve a testet, hogy az erőforrásokat az összpontosításra fókuszálja.
A pszichiáter a zsákmányát becserkésző, lekushadt, támadás előtti macskát hozza fel példaként, amelyik szinte megdermedve koncentrál az előtte levő prédára. Mi ugyanezt tesszük a megoldandó feladattal, friss hírrel, felmerülő problémával: rezzenéstelenre merevedünk, miközben a megoldási tervet kovácsoljuk magunkban a lehetőségeket sebesen pörgetve, idegrendszerünk pedig homlokát ráncolva igyekszik rájönni, hogy akkor most végül fenyegetve vagyunk-e vagy sem. Ezen reflexek hébe-hóba aktiválódása nem káros, tekinthetünk rá a XXI. század és a technikai forradalom csatolmányaként. Ha azonban állandósultan jelen van mindennapjainkban, akkor az életminőségünket tekintve meglehetősen kártékonynak nyilváníthatjuk.
Mondom miket tehetünk tünetenyhítés gyanánt, hiszen többségünk vonakodik végképp kiszállni ebből a hír-ringlispílből:
- Ha azon kapjuk magunkat, hogy a tüdőnk kihasználatlanságában alighanem szabadságra ment, akkor nyújtózkodjunk és sóhajtsunk egy nagyot kizökkentve magunkat, majd koncentráltan mantrázzuk magunknak a kilégzés-belégzés fortélyát.
- Használjunk minél nagyobb képernyőt, hiszen kisebb felület esetén az idegrendszerünk nagyobb terhelésnek van kitéve.
- Ha végre felállunk az íróasztaltól és szünetet tartunk, akkor ne kezdjünk azonnal üzenetekre válaszolni, hanem engedjük szabadjára az agyi kapacitásunkat is, és hallgassunk zenét vagy keressünk bármi más olyan tennivalót, ami nem igényel különösebb szellemi tevékenységet. Persze olyan léha erkölcstelenség is lehet, amitől eláll a lélegzetünk, talán a szavunk is, de a pulzusunkat legalább okvetlenül megpörgeti.
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: Shutterstock
