1. A magánytól való félelem

Sok boldogtalan párkapcsolat gyökere a magánytól való félelem. Annyira rettegünk az egyedülléttől és a randevúk kínos pillanataitól, hogy gyakran megelégszünk középszerű partnerekkel, pedig hosszú távon ezek a kapcsolatok még magányosabbá és boldogtalanabbá tehetnek minket, mint ha egyedül lennénk. Az elégedett és tartós szerelem egyik legfontosabb alapja, hogy megtanuljunk örömmel lenni a saját társaságunkban is.

2. A „már befektetett idő” csapdája

Sokan azért maradunk egy kapcsolatban, mert már túl sok időt töltöttünk az adott személlyel, legyen az három hónap, öt év vagy akár két évtized. Gyakran hajlamosak vagyunk ragaszkodni a múltban eltöltött időhöz és az elvárásokhoz, de valójában sokszor egy rövid, valóban boldog kapcsolat többet ér, mint egy hosszú, de nyomasztó és feszültséggel teli viszony.

3. Bosszantó tulajdonságok

Előfordulhat, hogy a partnerünk néha idegesítő vagy nehéz természetű, de nem minden bosszúság jelent valódi problémát. Fontos felismerni, mely kellemetlenségek elkerülhetetlenek a kapcsolatban, és melyek azok, amelyek valódi gondot jeleznek. A boldog párkapcsolathoz hozzátartozik, hogy megtanuljunk elfogadni a kisebb frusztrációkat, és ne engedjük, hogy ezek megingassák lelki egyensúlyunkat.

4. Visszautasítjuk a szerelmet

Sok év telik el azzal, hogy elutasítjuk azokat, akik szeretni próbálnak minket. Ez a távolságtartás gyakran a nehéz gyerekkorból fakad, amikor az intimitást a fájdalommal, a közelséget a szenvedéssel társítottuk. Így most minden kedves gesztust gyanakvással fogadunk, és kételkedünk abban, hogy valaki valóban bennünk lát szerethetőséget. Vágyunk a boldog szerelemre, de nem biztos, hogy képesek vagyunk elviselni azt.

5. Rossz személyiségekhez vonzódunk

Gyakran előfordul, hogy az érzelmileg kiszámíthatatlan személyekhez vonzódunk, akik hol kedvesek, hol ridegek és visszautasítók. Van, hogy csak idővel ismerjük fel, mennyire értékesek a nyugodt, megbízható, kiegyensúlyozott partnerek: akik bíznak másokban, törődnek önmagukkal és szeretteikkel, és stabil támaszt nyújtanak egy kapcsolatban.

6. A védekező magatartás tragédiája

Ez a tulajdonság önmagában több kapcsolatot sodor veszélybe, mint bármely más, és azt eredményezi, hogy ha finoman felhívjuk a partner figyelmét valamire, gyakran azt válaszolja: „most nem jó az idő”, „ez a te hibád”, „valójában nincs probléma”, „te vagy a gonosz”, vagy „ez túl sok”. Valódi áldás, ha találkozunk valakivel, aki képes hallgatni ránk, figyelembe venni a véleményünket, és nyitottan reagálni: például így: „Érdekes, hallgatlak… Lehet, hogy igazad van… Megfontolom, amit mondasz.” Ez a fajta nyitottság és érett kommunikáció rendkívül ritka, de alapvető a boldog kapcsolatban.”

7. A jellemhibák alábecsülése

Gyakran legyintünk: „Ez csak egy apróság, semmi jelentősége.” Pedig egy apróság – akár egy kis rossz szokás vagy ismétlődő bosszantó viselkedés – hosszú távon nagy terhet jelenthet. Olyan ez, mint egy kavics a cipőnkben: kezdetben észre sem vesszük, de ha hosszú távon cipeljük, egy idő után komoly fájdalmat okoz.

8. A testi vonzerő alábecsülése

Sokan alábecsülik a testi vonzalom és a szex szerepét a párkapcsolatban. Gyakran úgy gondoljuk, hogy vannak fontosabb dolgok is egy párkapcsolatban, miközben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a legtöbb veszekedés mögött a kielégítetlen szexuális vágy állhat. Fordítva is igaz: egy rövid, de kielégítő együttlét rengeteget segíthet abban, hogy megbocsássunk a partnernek.

9. A tökéletességre törekvés

Minél inkább elfogadjuk, hogy a tökéletes partner nem létezik, annál nagyobb esélyünk van a jó döntést hozni a párkapcsolatainkban. A házasságunk is akkor lehet boldogabb, ha belátjuk, hogy nem egy tökéletes személyhez megyünk hozzá – és ez így van rendjén. A legelégedettebb kapcsolatok a megbocsátásra, szeretetre és nevetéssel teli mindennapokra épülnek.