Valami mérgező virágzik az agyadban a túl sok kemény munka után
Az alapvető feladatok listájának végigküzdése egyre fárasztóbbnak tűnik, ahogy az óra ketyeg, és hazaérünk. Nyilvánvalónak tűnhet, hogy egy hosszú nap végén nagyobb valószínűséggel hozunk impulzív döntéseket, de az emberek gyakran mégis erőltetik magukat.
Egy nemrégiben készült tanulmány, amely az emberek agyát a munkanap különböző pontjain vizsgálta, megállapította, hogy az intenzív, folyamatos koncentrációt igénylő, nagy igénybevételt jelentő feladatok a glutamát nevű, potenciálisan mérgező vegyi anyag felhalmozódásához vezethetnek.
A glutamát, amelyet általában az idegsejtek jelzéseire használnak, nagy mennyiségben megváltoztatja a tervezésben és döntéshozatalban részt vevő agyi régió, az oldalsó prefrontális kéreg (lPFC) teljesítményét.
A tudomány újra és újra bebizonyította, hogy a szellemi fáradtságnak valós hatásai vannak. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a bírósági döntések függhetnek attól, hogy a bíró mennyire fáradt. Például egy hosszú bírósági nap után a bírák nagyobb valószínűséggel utasítják el a feltételes szabadlábra helyezést (amit a biztonságosabb megoldásnak tartanak). Tanulmányok azt mutatják, hogy a klinikusok nagyobb valószínűséggel írnak fel felesleges antibiotikumokat egy fárasztó klinikai ülés végén.
A Párizsi Agykutató Intézet (ICM) új tanulmánya azt vizsgálta, hogy az olyan kognitív funkciók, mint a fókusz, a memória, a multitasking és a problémamegoldás okozhatják-e az lPFC fáradtságát, amely befolyásolja a döntéseinket, amikor kihúzzuk a dolgokat a listánkról.
Az agy a test parancsközpontja, amely szabályozza a keringést, a légzést, a motoros funkciókat és az idegrendszert. Az agy hatalmas energiafelhasználás árán koordinálja ezeket a tevékenységeket. Az idegsejtek lebontják a tápanyagokat, hogy energiát szabadítsanak fel (anyagcsere). Ez a folyamat azonban melléktermékként molekulákat, úgynevezett metabolitokat halmoz fel. A glutamát az anyagcseretermékek egyik típusa, az agy alvás közben kiüríti ezt a mérgező hulladékkémiai anyagot.
A párizsi tanulmány szerzői arra voltak kíváncsiak, hogy a hosszan tartó kognitív feladatok kimerítik-e az agy tápanyagkészletét. Azt is vizsgálták, hogy az ilyen típusú, magas fókuszigényű feladatok az lPFC-ben nagyobb koncentrációban építenek-e fel mérgező anyagokat, mint az agy más részeiben. Ebben az esetben a szerzők az lPFC-t a vizuális információkat fogadó és feldolgozó elsődleges látókéreggel hasonlították össze.
Hipotézisük teszteléséhez a szerzők 40 résztvevőjüket két csoportra osztották. Mindkét csoport hat és fél órán át ült egy irodában egy számítógép előtt. Az egyik csoportnak nehéz feladatokat kellett megoldania, amelyek a munkamemóriájukat és az állandó figyelmüket igényelték, például a számítógép képernyőjén 1,6 másodpercenként betűk jelentek meg, és a résztvevőknek magán- és mássalhangzók, illetve a betű színétől függően nagy- és kisbetűk szerint kellett őket rendezniük.
A második csoport hasonló, de sokkal egyszerűbb feladatokat végzett. Mindkét csoportnak átlagosan 80 százalékos helyes válaszadási arányt sikerült elérnie.
A tudósok mágneses rezonancia spektroszkópiával (MRS) vizsgálták a résztvevők agyát és mérték a metabolitok szintjét. A szerzők a nap elején, közepén és végén végeztek méréseket.
A kutatók összességében fáradtságjelzőket találtak, például megnövekedett glutamátkoncentrációt, de csak a nagy igénybevételt jelentő csoportban. A mérgező vegyi anyagok felhalmozódását csak az oldalsó prefrontális kéregben [lPFC]) figyelték meg, az elsődleges látókéregben nem.
A magas és alacsony igénybevételű kognitív feladatok után a két csoportban döntési teszteket végeztek. Ez magában foglalta a fizikai erőfeszítésre való hajlandóságukkal (hogy különböző intenzitással kerékpározzanak-e), a kognitív erőfeszítéssel (hogy a kognitív kontrollfeladatok nehezebb vagy könnyebb változatait hajtják-e végre) és a türelemmel (hogy meddig hajlandók várni egy nagyobb jutalomra) kapcsolatos döntéseket.
A jutalmak 0,10 és 50 euró között mozogtak. A jutalom kézhezvételének késleltetése a kísérletet követő azonnali készpénztől vagy az egy év utáni banki átutalástól függött.
A munkanap újragondolása
A szerzők azt találták, hogy a nagy igénybevételt jelentő csoport, amelynek az lPFC-ben megemelkedett a metabolitok szintje, a kevésbé megterhelő választásokat részesítette előnyben. Ezeknek a résztvevőknek a pupillái kevésbé voltak kitágulva (a kitágult pupillák izgalomra utalnak), és kevesebb időbe telt a döntések meghozatala, ami azt jelzi, hogy a kísérletnek ezt a részét igénytelennek élték meg.
A párizsi tanulmány tehát azt a kérdést is felveti, hogy a munkanap a legjobb formában van-e felépítve. A vizsgálat eredményei szerint a nagy igénybevételt jelentő, munkamemóriát és állandó figyelmet igénylő kognitív kontrollfeladatokat fel kellene bontani, és figyelembe kellene venni, hogy a nap végén a teljesítmény visszaesik. Egyes szakmáknak egészen más struktúrára lehet szükségük, figyelembe véve ezeket az eredményeket.
A légiforgalmi irányítók műszakjuk alatt legfeljebb két órán keresztül csak irányítják a repülőgépeket, majd félórás szünet következik. De a buszsofőröknek, a klinikusoknak és a pilótáknak is jól jönnének a rendszeres, kötelező pihenők.
Agyunkban számos különböző terület van, amelyek különböző feladatok során aktívak, például a beszéd, a hallás és a tervezés során. Tehát nem minden döntésünk magyarázható a párizsi tanulmány eredményeivel.
Az egész testre kiterjedő kölcsönhatásokat figyelembe véve egy 2006-os amerikai tanulmány szerint az új információk feldolgozása az éhség állapotában történhet a legjobban. Az éhség azonban megnehezíti az újonnan tanult információk elraktározását. A jóllakottság azt jelenti, hogy az üzemanyagok rendelkezésre állnak a hosszú távú memóriát tároló neuronkörök kiépítéséhez.
A harmadik féllel kapcsolatos döntések, például egy bíró, aki ítéletet hoz egy vádlottról, jobban működhetnek jóllakottsági állapotban, míg a finommotorikus funkciókat igénylő feladatok, például a műtét, veszélyeztetettek lehetnek. Ez azért van, mert étkezés után csökken a túléléshez fűződő önérdek, mert nem kell élelem után kutatnunk. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy objektívebben ítéljük meg a környezetünket. A jóllakottság azonban egy olyan időszak, amikor a szervezetnek pihennie kell, hogy feldolgozza az ételt, ezért az összetett finommotoros képességek ebben az állapotban nem a legjobbak.
Legközelebb, amikor egy hosszú nap végén nehéz döntést kell hoznunk, legyünk tudatában annak, hogy hajlamosak leszünk a rövid távú jutalommal járó, alacsony erőfeszítéssel járó cselekvésekre. Ha lehetséges, aludjunk rá egyet.
Nyitókép: Shutterstock
