Légzésgyakorlatot végző nő a természetben

3 ok, amiért a légzésgyakorlat még hatásosabb a meditációnál

Így lendíthetjük fel a meditációs gyakorlatunkat a tudatos légzéssel.

A légzésmunka több, szándékos légzőgyakorlatot magában foglaló gyűjtőfogalom, melyek célja a relaxáció elősegítése, a stressz csökkentése, valamint az általános mentális és fizikai egészség javítása.

Egy, az Applied Psychophysiology and Biofeedback című szaklapban megjelent tanulmány szerint a neurotranszmitterek gyógyszeres kezelése helyett a homeosztatikus egyensúlytalanságok visszafordítása hatékonyabb lehet a stressz, szorongás és depresszió által kiváltott fiziológiai változások kezelésére a légzésmunkát is tartalmazó meditációval. A légzéstechnikák elsődleges és kiegészítő kezelésekként szolgálhatnának ezeknek az állapotoknak a kezelésére.

Az alábbiakban összeszedtük a légzésmunka terápiás előnyeit.

1. A légzésmunka és a mindfulness meditáció nem ugyanaz

A légzésmunka könnyen összekeverhető más ismert gyakorlatokkal, például a mindfulness-szel és a meditációval, mivel mindegyik foglalkozik a légzéssel való munkával is.

A meditálás vagy mindfulness során egyfajta nyugodt nézőként viselkedünk. Megfigyeljük a gondolatainkat és az érzéseinket anélkül, hogy azokon elkezdenénk töprengeni vagy megoldásokat keresni rájuk. Észrevesszük, tudatosítjuk, majd elengedjük őket, bármilyen irányítás nélkül.

Képzeljünk el egy távirányítót a légzésünkhöz a légzésmunkában, melyet arra használunk, hogy megváltoztassuk az érzéseinket. Az ellazuláshoz lelassítjuk a lélegzetünket, mintha finoman felfújnánk egy lufit. Több energiáért lélegezzünk gyorsabban és mélyebben, mintha gyorsan fújnánk fel egy nagy lufit. Olyan ez, mintha lenne egy speciális távirányítónk, amellyel a légzésünket beállítjuk, és így finomhangoljuk az érzelmeinket.

A meditáció számos eszközt kínál, melyek némelyike a légzést is magában foglalja. A légzésmunka ezzel szemben egy fókuszált megközelítés a légzéshez, mely konkrét technikákat vagy légzési mintákat használ konkrét célokra.

2. Megbízható stresszoldó

Amikor szándékosan megváltoztatjuk a légzési mintáinkat, aktívan befolyásoljuk az érzelmeinket és a kogníciónkat. Például egy stresszes helyzetben vagyunk (munkahelyi prezentáció vagy egy fontos vizsga), melyre a testünk az „üss vagy fuss” válasszal reagál. Ilyenkor megemelkedik a pulzusunk és a kortizolszintünk, az izmaink pedig megfeszülnek . Ez egy természetes reakció, amelynek célja, hogy felkészítsen minket az azonnali cselekvésre.

Azzal, hogy tudatosan úgy döntünk, hogy ilyen helyzetekben mély, lassú levegőket veszünk, erőteljes ellenreakciót indítunk el a testünkben. Ez a speciális légzési minta beindítja a paraszimpatikus idegrendszert, amelyet gyakran jeleket küld a testünknek, hogy nyugodtan ellazulhatunk, csökkentve a stresszhormonok, például a kortizol szintjét.

3. Érzelemszabályozóként funkcionál

A kutatások azt mutatják, hogy a légzőmunka nemcsak az érzékelt stressz és a pszichoszomatikus panaszok szintjének csökkenéséhez vezet, hanem növeli az érzelmek szabályozásában való magabiztosságot, többek között az érzelmi tudatosságot, a szabályozási stratégiákhoz való hozzáférést és az érzelmi tisztánlátást.

Az érzelemszabályozás alapvető fontosságú a kihívást jelentő vagy érzelmileg terhelt helyzetek kezelésében. A „légzés tudatosság” gyakorlásával megtanulhatjuk, hogyan figyeljünk oda a légzésünkre, ez pedig segíti az érzelmi szabályozást.

A gyakorlat viszonylag egyszerű, összpontosítsunk tudatosan a légzésünkre, majd tartsunk szünetet, hogy eltávolodjunk a helyzet közvetlen érzelmi intenzitásától. Az ellenőrzött légzés, például a lassú, mély lélegzetvételek megnyugtatják az idegrendszert, és segítenek csökkenteni a düh vagy a szorongás érzését.

Ez a módszer segít visszanyerni a nyugalmunkat, tisztán gondolkodni és kontrollálni az érzelmeinket, felvértezve minket arra, hogy racionálisan reagáljunk a kihívásokra. A légzés egyfajta puffer, amely megkönnyíti a méltóságteljes navigációt az érzelmi pillanatokon keresztül, fokozza az általános jóllétet és az ellenálló képességet a kihívást okozó dolgokkal szemben.