Ma már el sem tudnánk képzelni, hogy a macskák nem számítanak a háztartások kedvenceinek, pedig ez sokáig nem így volt. A háziasításuk nem úgy zajlott, mint például a kutyák esetében, így még mai napig vannak homályos foltok a történetükben. Egy tanulmány szerzői most felfedhették a teljes képet.
A macskák háziasításának kezdete nagyjából 10 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Miért kellett elérni, hogy ez az állatfaj is ragaszkodjon az emberi közelséghez? Míg a lovak a gyorsabb utazáshoz, a kutyák pedig a vadászathoz és az önvédelemhez nyújtottak segítséget már a vándorlások során is, addig a macskákra egy kicsivel később lett szükség.
Amikor az emberiség a történelemben áttért a vadászó és gyűjtögető életmódról a letelepedésre, akkor számos olyan problémával kellett szembenéznie, melyekkel korábban soha. Ilyen volt például a rágcsálók kártékonysága. Ez ellen rájöttek, hogy okosan kihasználhatnák a macskák természetes vadászösztönét, ha maguk mellett tartják őket.
Innen indult a háziasításuk az új hipotézis szerint, melyet az utóbbi időben több friss bizonyítékkal is alá tudtak támasztani. Későbbi genetikai vizsgálatok arra is rávilágítottak, hogy a macskákat egy időben szoktatták az emberhez, majd lényegében velük együtt terjedtek el a világban.
Ez biológia eltérésekhez vezetett a különböző földrészeken élő macskapopulációk között. A nyugat-európai macskák genetikai összetétele például jelentősen eltér a délkelet-ázsiai macskáétól.
„A macskákat tulajdonképpen félig háziasítottnak nevezhetjük, mert ha szabadon engednénk őket a vadonban, akkor is valószínűleg még mindig élősködőkre vadásznának, és természetes viselkedésüknek köszönhetően képesek lennének önállóan túlélni és párosodni"
— olvashatjuk a ScienceAlert cikkében.
Fotó: Unsplash/Gaelle Marcel
A macskák emberközelsége viszont nem csak ebből a szempontból számít különlegesnek. Korábbi tanulmányok bebizonyították, hogy a genetikai felépítésük jobban hasonlít az emberére, mint más, nem főemlős emlősöké. Éppen ezért vannak olyan esetek, hogy egy házicicának és a gazdájának ugyanolyan a betegsége, például policisztás vesebetegség.
A szakértők a perzsa macskák vizsgálatainál csökkenteni tudták ennek a betegségnek mértékét, a hasonlóságot kihasználva pedig azért folynak a kutatások, hogy ugyanez az eljárás alkalmazható legyen az emberek esetében is.
Mindent összegezve, a macskák háziasítása több szempontból egyedülállónak mondható, a betöltött szerepük pedig folyamatosan változik.
Nyitókép: Unsplash/Steve Tsang
