Így neveld a macskádat - tippek házi kedvencünk tréningezéséhez
A kutyákhoz képest a macskáknak más a történelmi kapcsolatuk az emberrel. A macskákat soha nem tenyésztették szelektíven annak érdekében, hogy javítsák az együttműködésre és a velünk való kommunikációra való képességüket, vagy hogy olyan munkaszerepeket töltsenek be, mint a terelés, a vadászat vagy az őrzés.
A kutatások azonban azt mutatják, hogy képesek felismerni és reagálni a finom szociális jelzéseinkre, és képesek arra, hogy a kutyákhoz hasonló feladatokat hajtsanak végre. Nem valószínű azonban, hogy szükségünk lenne egy macskára, hogy „szépen sétáljon” a pórázon, vagy csendben üljön mellettünk az étteremben vagy más, nyilvános helyeken. A macskáknak pedig jellemzően kevesebb támogatásra van szükségük a kutyáknál ahhoz, hogy elsajátítsák a szobatisztaságot, a megfelelő alomtálca biztosítása általában elegendő.
De kihagyunk egy trükköt, ha csak arra gondolunk, hogy a háziállatok kiképzése megkönnyíti az életünket. Egy állatmenhelyen például a kiképzés hasznos eszköz lehet a macskák felfedező viselkedésének, az emberekre adott pozitív reakcióinak, és talán még az örökbefogadási esélyeik növelésére is.
Otthon például egyszerű technikákkal segíthetünk cicáinknak abban, hogy kényelmesen érezzék magukat a macskahordozóban, hozzászokjanak az autós utazáshoz, valamint hogy elviseljék az ápolást és az alapvető egészségügyi vizsgálatokat és kezeléseket. Az ilyen tréningek segíthetnek a macskáknak abban is, hogy jobban viseljék az állatorvosnál tett látogatásokat.
Mi működik?
A macskák nem születnek veleszületett vonzódással az emberek iránt, és már kéthetes koruktól kezdve gyengéd, meleg bánásmódban kell részesíteni őket, hogy megtanulják, hogy mi inkább barátok vagyunk, mint ellenségek. Korlátozott bizonyítékok vannak arra, hogy a fiatalabb macskák jobban figyelnek a szociális jelzéseinkre, ami azt jelentheti, hogy alkalmasabbak a képzésre. A cicákkal macskapálcával vagy horgászbot játékokkal is játszani kell, hogy megtanulják, hogy ne támadjanak a kezünkre vagy a lábunkra.
Az olyan büntetések, mint a kiabálás, a durva bánásmód vagy a vízspriccelés használata stresszt okozhat, és ronthatja a gazdi és a macska közötti kapcsolat minőségét. Mindig használjunk pozitív megerősítést (például jutalomfalatokat és dicséretet). Ez nemcsak a háziállatok kiképzésének leghatékonyabb módja, hanem a jóllétük szempontjából is jobb.
A jutalmazáson alapuló technikák kiválóan alkalmasak lehetnek arra, hogy megtanítsuk a macskát arra, hogy magától menjen be a hordozóba, vagy nyugodtan üljön, amíg a bolhakezelést végezzük. Néhány nagyon barátságos, táplálékra motivált macska élvezheti, ha megtanítjuk pacsizni, ülni vagy pörögni.
A macskák azonban gyakran kevésbé motiváltak, mint a kutyák, hogy figyeljenek ránk, vagy megtegyék, amit kérünk tőlük, különösen olyan helyzetekben, ahol nem érzik jól magukat. Ezek a tényezők magyarázhatják a magas lemorzsolódási arányt azokban a tanulmányokban, amelyek során a macskákat arra tanítják, hogy figyeljenek az emberi szociális jelzésekre. Fontos, hogy a macska olyan helyen legyen, ahol jól érzi magát, amikor bármilyen tréninget végzünk vele, és mindig biztosítsuk, hogy lehetősége legyen elsétálni vagy befejezni a foglalkozást, amikor csak akarja, emellett próbáljunk meg szünetet tartani, ha úgy tűnik, hogy kényelmetlenül érzi magát.
A következő jelekre kell figyelnünk: a macska elfordítja a fejét, orrot nyalogat, fejet ráz, felemeli a mancsát, hirtelen önápolásba kezd, görnyedt vagy feszültnek tűnik, rángatózik vagy dobog a farka, és elfordítja vagy lelapítja a fülét.
Íme, hogyan tanítsuk meg macskánkat öt egyszerű lépésben belépni a hordozóba és elhelyezkedni:
1. Csábítsuk egy takaróra
Egy olyan helyen, ahol a macskánk már biztonságban érzi magát, tanítsuk meg neki, hogy letelepedjen egy takaróra. Ezt úgy próbáljuk meg, hogy némi étel segítségével a takaróra csalogatjuk. A takarón maradásért további jutalomfalatokkal ajándékozzuk meg, illetve simogatással vagy szóbeli dicsérettel, attól függően, hogy cicánk mit szeret a legjobban. Az orr magasságában adjunk jutalomfalatokat, hogy ülőhelyzetbe ösztönözzük kedvencünket, majd a talaj magasságában adjunk jutalomfalatokat, hogy a macskát guggolásra, majd végül a takaróra fekvésre ösztönözzük.
2. Mutassuk be a hordozót
Ha macskánk elsajátította az első lépést, helyezzük a takarót a hordozó aljára, amelynek a fedelét levettük. Ismételjók meg ugyanazokat a csalogató és jutalmazó lépéseket.
3. Fokozatosság
Amikor a macskánk már boldogan pihen a hordozóban a takarón, helyezzük a fedelet a hordozó tetejére (az ajtó rögzítése nélkül), és ismételjük meg a csalogató és jutalmazó folyamatot.
4. Hagyjuk, hogy a macska határozza meg a tempót
Miután cicánk boldogan belépett a hordozóba és elhelyezkedett benne, helyezzük rá az ajtót a hordozóra, de kezdetben tartsuk nyitva, hogy ne érezze magát hirtelen bezárva. Engedjük meg neki, hogy amikor csak akar, kilépjen a hordozóból, és jutalomfalatokat használva bátorítsuk vissza a hordozóba. Kis mozdulatokkal kezdjük el kissé becsukni az ajtót, majd nyissuk ki újra, és minden alkalommal adjunk a macskának egy-egy jutalomfalatot. Ezt lassan építsük fel, amíg az ajtót teljesen be nem lehet csukni (először csak néhány másodpercre), miközben a macska még mindig jól érzi magát. A csukott ajtón keresztül etessük meg kedvencünket jutalomfalattal.
5. Majdnem ott vagyunk
Törekedjünk arra, hogy a macska hosszabb ideig legyen a hordozóban csukott ajtóval, és minden alkalommal növeljük ezt az időt néhány másodperccel. Folyamatosan jutalmazzuk a cicát azzal, hogy a hordozó oldalán vagy ajtaján keresztül jutalomfalatokat dobunk be neki, fokozatosan növelve az egyes jutalomfalat-osztások közötti időt.
Az egyes tréningek összesen legfeljebb néhány percig tarthatnak, és néhány macska esetleg csak napi egy tréninget szeretne. Sok foglalkozásra és sok napra vagy hétre lehet szükség, mire ez az utolsó lépés befejeződik.
Nyitókép: Shutterstock
