Ez a magány legkülönösebb tünete

A magányos emberek inkább nagyobb interperszonális távolságot tartanak maguk és azok között, akikkel a legszorosabb kapcsolatban állnak, mert óvatosabbak a társas fenyegetésekkel szemben.

Bár szeretnének újra kapcsolatot teremteni másokkal, a magányos emberek attól tartanak, hogy elutasítják őket, vagy ellenséges viselkedéssel kell szembenézniük.

Ez természetesen megnehezíti a magány leküzdését.

Elliot Layden, a tanulmány első szerzője elmondta, tudomásuk szerint ez az első közvetlen bizonyíték az interperszonális távolságpreferenciák és a magányosság közötti kapcsolatra.

„Ezt a megállapítást fontos lehet figyelembe venni a magányossággal kapcsolatos beavatkozások – például a kliens-terapeuta interakciók és a magányosság leküzdésére irányuló közösségi programok - összefüggésében.”

A vizsgálatban 580 ember vett részt, akiket a magányosságukról és az interperszonális távolság iránti preferenciájukról kérdeztek meg.

Az eredmények kimutatták, hogy a magányosság megduplázta annak az esélyét, hogy valaki inkább a barátaitól és családjától távolabb áll vagy ül.

A kutatás szerint azonban a magányos emberek nem állnak vagy ülnek távolabb az idegenektől. Néhányan annak ellenére érezték magukat magányosnak, hogy nagyfokú szociális interakcióban voltak, például a munkahelyükön.

„Még egy tömegben vagy egy házasságban is érezhetjük magunkat egyedül – a magányosság valójában az eltérés aközött, amit akarunk és ami megvan”

– mondta Dr. Stephanie Cacioppo, a tanulmány társszerzője.

A magányos emberek egyfajta túlélési üzemmódba kapcsolnak, amely segít megvédeni őket a társadalmi fenyegetésektől.

Cacioppo szerint ez a túlélési üzemmód azt jelenti, hogy bár a magányos ember több társas érintkezést szeretne, öntudatlanul mégis távolságtartó marad.

„Reméljük, hogy ha erre tudatosan felhívjuk a figyelmet, csökkenthetjük a magányosság melléktermékeként jelentkező válások számát, és növelhetjük az emberek közötti tartalmas kapcsolatokat”

– tette hozzá.

(PsyBlog)

Nyitókép: Shutterstock