Még mindig nehéz a légzés? 3 mód, ahogy a COVID károsíthatja a tüdőt
Az elhúzódó hatások, amelyeket hosszú COVID-nak neveznek, a koronavírussal diagnosztizált amerikai felnőttek közül minden ötödiket érintik.
A hosszú COVID olyan tünetek széles skáláját foglalja magában, mint az agyi köd, fáradtság, köhögés és légszomj. Ezek a tünetek több szervrendszer károsodásából vagy hibás működéséből eredhetnek.
Bár nem minden légzési probléma kapcsolódik a tüdőhöz, de sok esetben a tüdő érintett. A tüdő alapvető funkcióinak és annak vizsgálata, hogy a betegség hogyan befolyásolhatja azokat, segíthet tisztázni, hogy mi vár egyes betegekre a COVID-19 fertőzés után.
Normális tüdőfunkció
A tüdő fő funkciója az oxigénben gazdag levegő bejuttatása a szervezetbe és a szén-dioxid kiürítése. Amikor a levegő a tüdőbe áramlik, a vérrel szoros közelségbe kerül, ahol az oxigén a szervezetbe diffundál, a szén-dioxid pedig kiáramlik. Ez a folyamat, bármennyire is egyszerűen hangzik, a levegő áramlásának, azaz a szellőzés és a véráramlás, vagyis a perfúzió rendkívüli koordinációját igényli.
A légutaknak több mint 20 szakasza van, kezdve a fő légcsőtől, vagyis a légcsőtől egészen a légutak végén lévő kis ballonokig, az úgynevezett alveolusokig, amelyek szoros kapcsolatban vannak az erekkel. Mire egy oxigénmolekula eljut a légutak végéig, körülbelül 300 millió ilyen kis alveolusba kerülhet, amelyeknek teljes felülete több mint 100 négyzetméter, ahol a gázcsere megtörténik.
A szellőzés és a perfúzió sebességének összehangolása kritikus fontosságú az alapvető tüdőfunkció szempontjából, és a légutak mentén bárhol bekövetkező károsodás számos módon vezethet légzési nehézséghez.
Elzáródás – csökkent légáramlás
A tüdőbetegség egyik formája a be- és kiáramló levegő akadályozottsága. Az ilyen jellegű károsodások két gyakori oka a krónikus obstruktív tüdőbetegség és az asztma. Ezekben a betegségekben a légutak beszűkülnek a dohányzás okozta károsodás miatt, mint a COPD – krónikus obstruktív tüdőbetegség esetében, vagy allergiás gyulladás miatt, mint az asztma esetében. Mindkét esetben a betegek nehezen fújják ki a levegőt a tüdejükből.
A kutatók a COVID-19-ből felépült betegek egy részénél folyamatos légáramlási elzáródást figyeltek meg. Ezt az állapotot általában inhalátorokkal kezelik, amelyek olyan gyógyszereket juttatnak be, amelyek megnyitják a légutakat. Az ilyen kezelések a koronavírusból való felépülés során is hasznosak lehetnek.
Szűkület – csökkent tüdőtérfogat
A tüdőbetegség egy másik formáját restrikciónak, azaz a tüdő tágulási nehézségének nevezik. A szűkület csökkenti a tüdő térfogatát, és ezáltal a tüdő által beszívható levegő mennyiségét. A szűkület gyakran a tüdőben sérülés következtében kialakuló hegszövet, más néven fibrózis következménye.
A fibrózis megvastagítja az alveolusok falát, ami megnehezíti a gázcserét a vérrel. Ez a fajta hegesedés előfordulhat krónikus tüdőbetegségek, például idiopátiás tüdőfibrózis esetén, vagy súlyos tüdőkárosodás következtében az akut légzési distressz szindróma (ARDS) nevű állapot során. Az ARDS-t okozhatja a tüdőből eredő sérülés, például tüdőgyulladás, vagy más szervek súlyos betegsége, például hasnyálmirigy-gyulladás. Az ARDS-ből felépülő betegek mintegy 25 százalékánál restriktív tüdőbetegség alakul ki.
A kutatók azt is megállapították, hogy a COVID-19-ből felépült betegeknél, különösen azoknál, akiknek súlyos betegségük volt, később restriktív tüdőbetegség alakulhat ki.
A lélegeztetőgépre szoruló koronavírusos betegek gyógyulási aránya is hasonló lehet azokéhoz, akik más betegségek miatt szorulnak lélegeztetőgépre. A tüdőfunkció hosszú távú helyreállítása ezeknél a betegeknél még nem ismert. A COVID-19 utáni fibrotikus tüdőbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerek jelenleg klinikai vizsgálatok alatt állnak.
Károsodott perfúzió – csökkent véráramlás
Végül, még ha a légáramlás és a tüdőtérfogat nem is érintett, a tüdő nem tudja ellátni a feladatát, ha a véráramlás az alveolusokba, ahol a gázcsere zajlik, károsodik. A COVID-19 a vérrögök kialakulásának fokozott kockázatával jár. Ha a vérrögök a tüdőbe jutnak, életveszélyes tüdőembóliát okozhatnak, amely korlátozza a tüdő véráramlását. Hosszú távon a vérrögök krónikus problémákat is okozhatnak a tüdő véráramlásában, ezt az állapotot krónikus tromboembóliás pulmonális hipertóniának vagy CTEPH-nak nevezik.
A COVID-19-től eltérő okok miatt tüdőembóliát kiváltó betegek 0,5-3 százalékánál alakul ki ez a krónikus probléma. Bizonyított azonban, hogy a súlyos korovarírus-fertőzések közvetlenül károsíthatják a tüdő ereit, és a gyógyulás során a véráramlást.
A tüdő a következő három általános módon működhet kevésbé optimálisan, és a COVID-19 mindháromhoz vezethet. A kutatók és a klinikusok még mindig azon dolgoznak, hogyan lehet a legjobban kezelni a hosszú távú COVID esetén megfigyelhető hosszú távú tüdőkárosodást.
A klinikusok számára a koronavírusból felépült betegek szoros nyomon követése, különösen azoké, akiknél a tünetek tartósan fennállnak, a hosszú COVID gyorsabb diagnózisához vezethet. A koronavírus súlyos esetei a hosszú COVID magasabb arányával járnak együtt. Utóbbi kialakulásának egyéb kockázati tényezői közé tartozik a már meglévő 2-es típusú cukorbetegség, a vírusrészecskék jelenléte a vérben a kezdeti fertőzést követően, valamint bizonyos típusú rendellenes immunműködések.
A kutatók számára a hosszú COVID lehetőséget nyújt a koronavírus-fertőzésből eredő, a tüdővel kapcsolatos különböző típusú állapotok kialakulásának hátterében álló mechanizmusok tanulmányozására. Utóbbiak feltárása lehetővé tenné a kutatók számára, hogy célzott kezeléseket dolgozzanak ki a gyógyulás felgyorsítása érdekében, és hogy több beteg ismét úgy érezzen és lélegezzen, mint a világjárvány előtt. Addig is mindenki naprakészen tarthatja magát az ajánlott védőoltásokhoz, és szükség esetén olyan megelőző intézkedéseket alkalmazhat, mint a kézhigiénia és a maszkhordás.
Nyitókép: Shutterstock
