Először mutattak ki az egész agyra kiterjedő változásokat a menzesz alatt
Az Elizabeth Rizor és Viktoriya Babenko, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem neurológusai által vezetett kutatócsoport 30 menstruáló nő ciklusát követte nyomon, részletesen dokumentálva azokat a szerkezeti változásokat, amelyek az agyban a hormonális profilok ingadozásával végbemennek.
Az eredmények azt sugallják, hogy az agyban a menstruáció alatt bekövetkező strukturális változások nem korlátozódnak a menstruációs ciklushoz kapcsolódó régiókra.
„Ezek az eredmények az elsők, amelyek az emberi fehérállomány mikrostruktúrájának és kérgi vastagságának a menstruációs ciklus által vezérelt hormonritmusokkal egybeeső, az egész agyra kiterjedő egyidejű változásairól számolnak be. Az erős agy-hormon kölcsönhatás hatásai nem korlátozódhatnak a klasszikusan ismert hypothalamus-hypophysis-gonád-tengely (HPG-tengely) receptor-sűrű régiókra”
– írták a kutatók.
A menstruáló emberek életük során körülbelül 450 menzeszt fognak átélni, ezért jó lenne tudni, hogy milyen különböző hatások érhetik a szervezetet.
Azonban, bár ez olyasmi, ami a világ népességének felével történik életük felében, a kutatások eddig kissé hiányosak voltak.
A hormonok agyra gyakorolt hatásával kapcsolatos kutatások többsége a kognitív feladatok során a tényleges struktúrák helyett az agyi kommunikációra összpontosított-
„A HPG-tengelyű hormonok ciklikus ingadozásai az emlősök központi idegrendszerére gyakorolt hatásokon keresztül erőteljes viselkedési, strukturális és funkcionális hatásokat fejtenek ki. Mégis, nagyon keveset tudunk arról, hogy ezek az ingadozások hogyan változtatják meg az emberi agy szerkezeti csomópontjait és információs főútvonalait”
– magyarázta a kutatócsoport.
A fehérállomány mikrostruktúrája – a szürkeállomány régiói közötti információt továbbító neuronális rostok zsíros hálózata – a hormonális változásokkal, beleértve a pubertást, az orális fogamzásgátló szedését, a nemi megerősítő hormonterápiát és a menopauza utáni ösztrogénterápiát, változik.
A kutatók három szakaszban, a menstruáció, az ovuláció és a középső luteális fázis idején végeztek MRI-vizsgálatokat a résztvevőkről, és mindegyiknél megmérték a résztvevők hormonszintjét is. Az eredmények azt mutatták, hogy a hormonok ingadozásával a szürke és fehérállomány, valamint az agy-gerincvelői folyadék térfogata is változik.
Különösen közvetlenül az ovuláció előtt, amikor a 17β-ösztradiol és a luteinizáló hormon hormonok emelkednek, a résztvevők agyában a fehérállomány olyan változásokat mutatott, amelyek gyorsabb információátvitelre utalnak.
Az ovuláció előtt emelkedő, és a petefészek tüszőit stimulálni segítő tüszőstimuláló hormon összefüggésbe hozható volt a vastagabb szürkeállományokkal, míg az ovuláció után megemelkedő progeszteron kapcsolatba hozható volt a szövetek növekedésével és az agy-gerincvelői folyadék térfogatának csökkenésével.
Hogy mindez mit jelent az agyat vezető személy számára, nem világos, de a kutatás megalapozza a jövőbeli vizsgálatokat, és talán a szokatlan, de súlyos, menstruációval összefüggő mentális problémák okainak megértését.
„Bár jelenleg nem számolunk be a strukturális agyi változások funkcionális következményeiről vagy korrelációiról, eredményeinknek lehetnek következményei a viselkedés és a megismerés hormonok által vezérelt változásaira. Az agy és a hormonok közötti kapcsolatok hálózatos vizsgálata szükséges az emberi idegrendszer működésének megértéséhez a mindennapokban, a hormonális átmeneti időszakokban és az emberi élet során”
– írták a kutatók.
Nyitókép: Shutterstock
