A szemed színétől függ, jól olvasol-e
Körülbelül minden tizedik embernek világszerte kék a szeme színe, mely egyes európai populációkban ez az arány akár négyből három egyedből háromra is emelkedhet. Brit antropológusok szerint az ilyen színmű szemmel rendelkezők gyenge megvilágításban enyhe előnyre tehetnek szert.
Előzetes kísérletükben Kyoko Yamaguchi és tanítványa, Faith Erin Cain, a Liverpool John Moores University diákja 39 felnőtt önkéntes bevonásával vizsgálta meg ezt a lehetőséget. A résztvevőkön egy egyszerű, 30 másodperces szemtesztet végeztek, csökkenő fényintenzitás mellett.
A szemszínt önbevallás alapján, majd egy nemrég kifejlesztett osztályozási útmutató segítségével kék vagy barna kategóriákba sorolva ellenőrizték. A résztvevők között 25 olyan személy volt, aki valamilyen fokú kék szemmel, 14 pedig világos- vagy sötétbarna szemmel rendelkezett.
A szemteszt eredményei azt mutatták, hogy az élénk babakék szeműek lényegesen kevesebb fényben – átlagosan mindössze 0,7 lux minimumban – tudták elolvasni a falon ábrázolt kódokat, mint barna szemű társaik, akik átlagosan minimum 0,82 luxot értek el.
Bár a tanulmány előzetes, viszonylag kis mintaszámú, és még szakértői véleményezésre vár, a kísérlet eredményei alátámasztják azt az elméletet, miszerint az írisz pigmentációjának elvesztése olyan tulajdonság, amelyet egyes populációkban a gyenge fényviszonyok közötti látás maximalizálása érdekében szelektáltak.
Minden írisz egy pár „vászonból” áll, amelyet különböző mennyiségű fehérje, például melanin színez be. Az írisz színe a melanin nevű pigment mennyiségétől függ. A kevesebb melanin világosabb, míg a több melanin sötétebb szemszínt eredményez.
A fehérjék szabad dózisú átfedése a vászonra sötétíti a szemet. Ahogy a pigmentek fogynak, a fény szóródása a szem átlátszó rétegeiben kékesebb árnyalatot kölcsönöz az írisznek, hasonlóan ahhoz, ahogyan a légkörben szóródó fény a megszokott égbolt árnyalatokat veszi fel.
Mivel a sötétebb szeműeknél alacsonyabb az olyan betegségek előfordulása, mint a rák és a makuladegeneráció, a melaninnal teli írisz valószínűleg bizonyos fokú védelmet nyújt.
Körülbelül az emberek letelepedésével azonos időben, egy mutáció történt az albinizmussal összefüggésben álló gén „kapcsolójának” egy példányában, ami szervezetük azon képességét adta, hogy egy nagyon specifikus helyen, a szemükben hígítsa a melanin szintjét. Ha ez a genetikai változás a történelem más időszakaiban másoknál is bekövetkezett volna, az már régen evolúciós zsákutcába került. Ez az egy esemény azonban az idők során a vérvonalakba kerülve, ma százmilliókban fordul elő világszerte.
Hogy ez a mutáció miért maradt fenn, annak valószínűleg összetett oka van. Lehet, hogy presztízshez vagy szépséghez kapcsolódott, védelmet nyújtott a sötét téli évszakok rossz hangulata ellen, vagy egyszerűen csak kevesebbet fogyasztott a szervezet erőforrásaiból az ellenséges körülmények között történő építkezéshez, ahol már nem volt szükség sötét szemre.
Nyitókép: Unsplash
