A pilates ijesztőnek tűnhet, de nem feltétlenül kell annak lennie. Hogy pontosan tudjuk, hogyan kell ezt a gyakorlatot végezni, Jennifer Phelan, okleveles pilatesoktató és a JPPilates alapítója a brit Glamour magazinnak elmondta, mik a leggyakoribb hibák, amelyeket a tanulók elkövetnek, és mit tehetünk helyette, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki magunkból.

A pilates tempója gyakran kellemetlenül lassú lehet, de ez szándékos: ahelyett, hogy a lendület végezné el a munka nagy részét, a pilates az erőnlétet állandó, kontrollált mozgásokkal építi fel. Ez időt ad arra, hogy a megfelelő testtartásra koncentráljunk – a gerincet semleges helyzetben tartssuk, ne íveljük meg, és a csípőnket egyenesen tartsuk –, ami elengedhetetlen a teljes hatékonyság eléréséhez (és a sérülések elkerüléséhez).

Tehát amikor a diákok tévesen úgy gondolják, hogy a gyakorlatokat gyorsabban végrehajtva azok nehezebbé válnak, vagy egyszerűen csak gyorsabban véget érnek, akkor lemaradnak. „A gyorsabb nem jelenti azt, hogy nehezebb vagy jobb. Valójában nagyon nehéz lassú és tudatos sebességgel mozogni” – mondja Phelan.

Chelsea Stewart, pilatesoktató és a HAVN Hot Pilates alapítója szerint, ha sietve végezzük a mozdulatokat, akkor kevésbé valószínű, hogy a megfelelő izmokat használunk. „Ha olyan gyorsan csinálod, akkor a mozdulat integritása már nem adott.” 

Helyette inkább vegyün vissza a tempóból annyira, hogy a megfelelő izmokat tudjuk aktiválni. 

A pilates-ben a légzés nemcsak egy kiegészítő, utólagos gondolat, hanem minden gyakorlat koreografált része, amelynek célja a testtartás segítése. „A légzés ugyanolyan fontos, mint maga a mozgás” – mondja Phelan. Mégis nagyon gyakori, hogy a tanulók visszatartják a lélegzetüket, ahelyett, hogy követnék az oktató belégzés-kilégzés utasításait.

Emiatt a mozdulatok sokkal nehezebbnek tűnhetnek, mint amilyenek valójában. „Még ülő helyzetben is, ha összehúzod a törzsed és kilélegzel, láthatod, hogy mennyivel jobban aktiválódsz, mintha csak összehúzódnál” – mondja Stewart.

A pilates általános szabálya, hogy a mozgás során belélegzünk, amikor megnyújtjuk az izmokat, majd kilélegzünk az összehúzódás során. Egy jó oktató hatalmas segítség lehet, ha hatékonyan irányítja a légzést. De ha nem oktatóval edzünk, akkor csak próbáljuk meg megszokni, hogy az összehúzódások során erőteljesen kilélegezzünk – miután kifújtuk a levegőt, a tüdőnk automatikusan többet szív be.

A pilates manapság rendkívül divatos mozgásforma, így néha társasági eseménygé válik, és előfordul, hogy akik többen jönnek, közben beszélgetnek. Ez – érthető módon – zavarhatja mind a tanárt, mind a többi diákot. Ha van elég energiánk csevegni, akkor valószínűleg nem fektetünk annyi energiát az órába, amennyit lehetne. 

Koncentráljunk az edzésre – elvégre valószínűleg nem kevés pénzt fizettünk érte –, és utána beszélgessünk a barátainkkal. 

Mindannyian elfoglaltak vagyunk, és a multitasking iránti vágy felülkerekedhet rajtunk, amikor okos eszközeink segítségével könnyedén kapcsolatba léphetünk a munkánkkal, családunkkal és minden más kötelezettségünkkel. De ezek a zavaró tényezők elvonják a figyelmet arról, amit egyébként az edzésből kihozhatnánk, különösen mivel a pilates nagy része a test és elme kapcsolatáról és a mély koncentrációról szól. Ha nem vagyunk jelen az edzésben, akkor csak az előnyök egy részét érjük el.

Érdemes a mobiltelefonunkat és az okosóránkat az öltözőben hagyni, vagy ha magunkkal visszük a terembe, akkor „Ne zavarjanak” módba állítani.

Egy csoportos órán könnyű összehasonlítani a saját testhelyzetünket a mellettünk állóéval. „A pilates nem arról szól, hogy hogyan nézel ki, hanem arról, hogy hogyan érzed magad, amikor gyakorlod” – figyelmeztet azonban Phelan. Csak azért, mert valaki teljesen kiegyenesíti a lábát, míg mi nem, az nem jelenti azt, hogy jobban csinálja nálunk. „Lehet, hogy nem vagy olyan rugalmas, mint ő, de ugyanúgy edzed a törzsedet.”

Ahelyett, hogy körülnéznénk a teremben, gondolkodjunk el azon, hogyan mozgunk és hogyan lélegzünk. Mindenkinek más a teste, mások a szükségletei. Lehet, hogy ami nekünk bevált, másoknak nem, és fordítva.

Érdemes ügyelni arra, hogy a ruhánk ne akadályozzon a mozgásban. „Nem szeretem, amikor az ügyfelek nagyon bő, laza ruhákban jelennek meg” – mondja Phelan. Bármennyire is kényelmesek a kedvenc melegítőink és túlméretezett pólóink, megakadályozhatják az oktatót abban, hogy ellenőrizze a testtartásunkat. „Ha nem látom a gerinced mozgását vagy azt, hogy mi történik a medencédben, nagyon nehéz visszajelzést adnom” – magyarázza Phelan.

Az oktató azért van ott, hogy segítsen a lehető legtöbbet kihozni az edzésből, ezért osszunk meg vele minden információt, ami ehhez szükséges. Lehet, hogy ez az első alkalom, vagy van egy sérülésünk, ami korlátozhat bizonyos mozdulatokat – mondjuk el neki. Ha egyszerűen csak megpróbáljuk végigcsinálni a gyakorlatokat, akkor tovább sérülhetünk, vagy nem tudjuk kihasználni az edzés előnyeit.

Az óra elején a legtöbb tanár megkérdezi, van-e valaki, aki először vesz részt az órán, vagy van-e valaki, akinek sérülése van, amit tudniuk kell, ezért mondjuk el nekik. Nem kell részletekbe menni – pár mondattal elég, ha tájékoztatjuk őket a helyzetről. Természetesen lehet, hogy nem akarunk személyes dolgokat kiadni magunkról az egész terem előtt. Ilyen esetben az óra kezdete előtt mindig félrehívhatjuk az oktatót.

Természetesen előfordulhat, hogy csak az edzés felénél vesszük észre, hogy valami nem stimmel. Ebben az esetben Phelan azt javasolja, hogy intsünk a tanárnak, vagy keressük a szemkontaktust vele, hogy odajöhessen segíteni.