Az olvasás nem velünk született képesség: az emberi agy évezredeken keresztül nem fejlődött ki kifejezetten erre. A vizuális, hallási és nyelvi feldolgozó központokat használjuk, hogy kialakuljon az olvasó agy hálózata. A történetmesélés és a nyelv a kultúra fejlődésével alakult: a sumér ékírástól az egyiptomi hieroglifákon át jutottunk el a mai betűkig és karakterekig.

Az olvasás aktiválja az agy különböző területeit, így a hallást, a látást, a figyelmet és az érzelmi központokat is. A nyelvek különböző módon terhelik az agyat: a kínai karakterek vizuális memória- és asszociációs területeket használnak, míg az ábécé alapú nyelvek más területeket aktiválnak. Egy tanulmány szerint egy kétnyelvű beteg stroke-ja után az angolt továbbra is olvasni tudta, a kínait viszont nem – bizonyítva, hogy az agy a nyelv követelményeihez igazodik.

Olvasás közben az agy olyan érzelmi és testi reakciókat is aktivál, amelyeket szó szerint érezhetünk a testünkben: például a fájdalmat vagy a szorongást. Az anterior insula, amely az empatikus érzésekért is felelős, aktívvá válik, amikor mélyen átélünk egy történetet.

A telefonon vagy tableten való olvasás gyakran passzív görgetéssé válik, megszakítva az olvasás folyamatát értesítésekkel. Ilyenkor könnyebb félreértelmezni az információkat, és a kritikai gondolkodás kevésbé fejlődik. Kutatások szerint a túl korán és túl sokat digitális eszközt használó gyerekek később gyengébben teljesíthetnek az iskolában, míg a kontrollált, oktatási céllal használt képernyőidő hasznos lehet.