Meglepő az összefüggés a rossz alvás és a zsírsejtek felépülése között
Álljunk ki a szabadba nappali fényben, csukjuk be a szemünket, és a kezünkkel a szemünk előtt integetve fedjük le, majd fel a szemhéjunkat. Különbséget fogunk tapasztalni a szemhéjainkon keresztül érkező fény mennyiségében. Ez azért van, mert a szemhéjunk 20 százalékban átlátszó, így a reggeli fény a szemidegeket éri, hogy jelezze a szervezetnek, ideje felébredni és mozgásba lendülni.
Ez a természetes szelekció túlélési mechanizmusa, egy kényelmes kapaszkodó a primitív időkből, amelyek a napfényérzékenységre támaszkodtak, hogy az alvó test megkülönböztesse az éjszakai és a nappali időszakot. Azt gondolhatnánk, hogy ezekre az emberi túlélési tulajdonságokra már nincs szükség, mióta nem alszunk többé barlangokban, kardfogú tigrisek közelében.
Az alvásfunkciók fejlődése
Miért olyan előnyösek a rendszeres alvási ciklusok, amelyek szinkronban vannak az éjszakai és nappali ritmusokkal, amikor mesterséges fény áll rendelkezésünkre, amikor csak szükségünk van rá? A válasz szerint az evolúció évmilliói során sejtjeink úgy fejlődtek ki, hogy a cirkadián ritmus szerint működjenek, fehérjéket építsenek, használjanak fel és ürítsenek ki, hogy testünket fitten tartsák.
Amikor a retinában lévő, fényérzékeny pigmenteket tartalmazó ganglionsejtek napfénynek vannak kitéve, a tobozmirigyek jeleznek, hogy elnyomja a melatonin kiválasztását. Sötétben ez a szekréció aktiválódik. Ez egy cirkadián óra, amely minden reggel újraindul, készen arra, hogy végigjárja napi ciklusát: a nyári hónapokban a melatonintermelés este 8 óra körül kezdődik, hajnali 3 óra körül tetőzik, hogy a legmélyebb alvást biztosítsa, és reggel 8 óra körül megszűnik.
De nem csak a melatonin kiválasztásáról van szó; a szívverés ütemét és a testhőmérsékletet is a testben lévő óra sejtek szabályozzák, és mindezt az agyban lévő főóra, a hippokampuszban, a tobozmirigyhez egészen közel elhelyezkedő suprachiasmatikus mag hangolja. Utóbbi tulajdonképpen az agy belső órája.
Nem meglepő tehát, hogy a cirkadián ritmusok kritikus fontosságúak a test egészségének szempontjából.
Joseph Mazur, a Marlboro College emeritus professzora a cirkadián ritmusok és az Alzheimer-kór közötti összefüggésekkel kapcsolatos néhány gondolat és vizsgálat után máshol kereste, hogy mit találok a cirkadián ritmusokat az egészséggel összekötő jelenlegi tudományos kutatásokban.
„Egy cirkadián ritmusokkal foglalkozó könyv szerzőjeként tudtam, hogy amikor a testünk főórája nincs szinkronban a cirkadián ritmusokkal, testünk sejtjei küzdenek egészségmegőrző funkcióik fenntartásával. Általánosan ismert, hogy amikor egy tudományos kísérlet összefüggést talál X és Y között, akkor meg kell keresni az összefüggéseket X és minden olyan dolog között, ami eszünkbe jut, és ami esetleg kapcsolatban állhat X-szel”
– fogalmazott Mazur.
Mazur és csapata megtudta, hogy a cirkadián ritmus és az Alzheimer-kór között összefüggések vannak, de valahányszor összefüggést keresünk a cirkadián ritmus testszinkronizációja és más állapotok között, mindig találunk. A kutatók most összefüggéseket találtak a stresszel, a túlzott vércukorszint, az anyagcsere-változások és -zavarok, a máj glükóztermelésével, a sejtnövekedéssel, az anyagcserezavarokkal és a tumorok kialakulásával. Néhány, egereken végzett legújabb vizsgálat azt sugallja, hogy a cirkadián ritmus zavara összefügg a zsírsejtek kialakulásával és növekedésével.
Tudjuk, hogy a testórának az a célja, hogy fiziológiai stabilitást tartson fenn. És azt is tudjuk, hogy amikor ez az óra eltolódik, elveszíti a képességét, hogy szinkronban tartsa azokat a sejteket, amelyek funkciói kritikusak az élet szempontjából.
A szervezetek a nap bizonyos óráiban teljesítenek a legjobban. Szinte minden állatnak van belső napi ritmusa. Az emberi elme és test rendelkezik beépített cirkadián rendszerrel, egy bizonyos feladatok elvégzésére motivált, összehangolt összeszereléssel, amit makrobiológiai órának is nevezhetünk. Molekuláris szinten létezik egy cirkadián oszcillátor, meghatározott sejtcsoportok, amelyek az óra mechanizmusához hasonlóan működnek együtt, hogy az elme és a test nagyobb rendszere napi ritmusban működjön.
Tegyük fel, hogy reggel 6:00-kor ébredünk. 7 vagy 9 órára a vérnyomásunk megemelkedik, mivel a melatonin kiválasztásunk csökken. Az éberségünk 10 óra után a legnagyobb, a koordinációnk pedig 14 óra után a legjobb. 15 óra körül a reakcióidőnk és a szív- és érrendszeri hatékonyságunk a legmagasabb, 18 órakor pedig a vérnyomásunk és a testhőmérsékletünk. Este 9 óra körül pedig a melatonin kiválasztása újraindítja a ciklust.
Nem meglepő tehát, hogy összefüggéseket találunk a cirkadián ritmus, a testfunkciók és a fizikai viselkedés tendenciái között. A legújabb kutatási lista összefüggéseket sorol fel a rendszertelen alvásprogrammal, a zsírsejtek termelésével, a stresszel, az agyi plakkokkal és a rákos betegek daganataival. Ha az óragének szinkronizálatlanok, az immunrendszer, valamint az izom- és bőr-egészségügyi folyamatok szenvednek.
Mazur elmondása szerint nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a szabálytalan alvási ciklusok Alzheimer-kórt okoznak, ahogy arra sem, hogy a cirkadián ritmusra nem szinkronizált testsejtek hatékonyan építik a zsírsejteket.
„Hosszú út áll előttünk, mire közvetlen összefüggésekkel rendelkezünk. Tudjuk, hogy az alvás kritikus fontosságú elem az agy egészségének fenntartásában. Azt is tudjuk, hogy az alvás szabálytalansága növelheti a plakklerakódásokat, ami valóban akadályozza az agyműködést. Tehát többet tudhatunk és kell is megtudnunk, ahogyan azt a jó tudomány eszközeivel és módszereivel mindig is tesszük.”
Nyitókép: Shutterstock
