Brackett szerint az érzelmek nem zavaró tényezők, hanem adatforrások, amelyek informálnak minket arról, mi számít nekünk igazán, és mi működik jól — vagy éppen rosszul. A különbség abban rejlik, mit kezdünk velük. Ezt nevezi „érzelemszabályozásnak”: a képességnek, hogy megálljunk, feldolgozzuk, és tudatosan válasszuk meg, hogyan reagálunk.

A Gallup kutatása szerint a Z generáció közel fele érzi magát rendszeresen stresszesnek — többen, mint bármelyik más korosztály a munkaerőpiacon. De ők már nem hajlandók csendben szenvedni, inkább megtanulják felismerni, megnevezni és kezelni az érzéseiket.

Marc Brackett két évtizede kutatja, hogyan lehet tudatosan bánni az érzelmekkel. Összegyűjtötte a 9 legfontosabb szokást, amelyekkel mindannyian fejleszthetjük az érzelmi rugalmasságunkat:

1. Engedjük meg magunknak az érzést!
Nincsenek „rossz” érzelmek – mindegyik információt hordoz.

2. Nevezzük meg, amit érzünk!
Nem elég azt mondanunk, hogy „stresszes vagyok” – lehet, hogy valójában dühösek, csalódottak vagyunk vagy épp szorongunk valamin. A pontos megnevezés már önmagában csökkenti az intenzitást.

3. Reagálás helyett gondoljuk újra!
A kritika nem személyes támadás, hanem információ, amiből fejlődhetünk.

4. Keressünk érzelmi szövetségeseket!
Egy bizalmas kolléga segíthet feldolgozni és megoldani helyzeteket.

5. Törődjünk a testünk jelzéseivel!
Alvás, mozgás, étkezés és tudatos légzés – ezek az érzelmi stabilitás „láthatatlan hősei”.

6. Tanuljunk meg jól gazdálkodni az időnkkel!
Kérdezzük meg magunktól: „A legjobb önmagunk hogyan osztaná be az idejét?”

7. Ismerjük fel a csalódás és a harag közti különbséget!
Előbbi legtöbbször beteljesületlen elvárásokból fakad, utóbbi igazságtalanságérzetből – más reakciót igényelnek.

8. Gyakoroljuk a közös érzelemszabályozást!
Egy nyugodt, kiegyensúlyozott vezető jelenléte az egész csapatot stabilizálhatja.

9. Értékeljük az érzelmi készségeket a munkahelyen!
Egy jelölt, aki jól kezeli a konfliktusokat és erősíti a csapatmorált, többet ér, mint egy „hibátlan” önéletrajz.

A Z generáció már egy olyan munkahelyi világba lépett be, ahol végre nyíltan beszélünk a mentális egészségről. De ahogy Brackett mondja, „az önismeret önmagában kevés — a tudatos gyakorlat az, ami változást hoz.”

A Handshake felmérése szerint a Z generáció 90%-a számára a munka és a magánélet egyensúlya és a mentális jóllét fontosabb, mint a karrier-előrelépés. Nem gondolják, hogy a teljesítmény és a lelki egészség kizárják egymást, sőt szerintük egyik nélkül nem létezik a másik.

Ahogy egy fiatal, a felmérésben részt vevő válaszadó fogalmazott:

„Szeretnék büszke lenni a munkámra, de nem tudom a legjobb formámat hozni, ha közben nem vigyázok magamra.” Ezzel a hozzáállással a Z generáció újrafogalmazza, mit jelent professzionálisnak lenni. Úgy tűnik, ez a generáció sokkal jobban megértette, hogy az érzelmi őszinteség nem gyengeség, hanem előny. Ha ezt megtanulják jól használni, valóban ők lesznek a munkahelyi jövő építői.

(Inc.)