A tetoválásokat általában biztonságosnak tartjuk, ugyanakkor egyre több bizonyíték utal arra, hogy a festékek biológiailag nem közömbösek. A Science Alert kiemeli, hogy a kérdés ma inkább azon áll, hogy az idegen anyagok mennyire károsak, és mindez mit jelenthet hosszú távon az egészségünkre nézve.

Először is azt kell látnunk, hogy amint a tetoválófesték bekerül a testbe, nem marad a helyén. A bőr felszíne alatt a pigmentek kölcsönhatásba lépnek az immunrendszerrel, olyan módon, amelyet a tudomány csak most kezd megérteni. A tetoválófestékek összetett kémiai keverékek, melyek színező pigmenteket és folyékony hordozóanyagokat tartalmaznak, segítve a festék eloszlását. Emellett tartósítószerekkel látják el őket, hogy a mikrobiális szennyeződést megelőzzék. 

Egyes festékek nyomokban nehézfémeket is tartalmazhatnak, például nikkelt, krómot, kobaltot, esetenként ólmot. A nehézfémek bizonyos mennyiség felett mérgezőek lehetnek, és közismerten allergiás reakciókat, illetve immunérzékenységet válthatnak ki. A tetoválófestékben továbbá szerves vegyületeket is találunk, köztük azofestékeket és policiklusos aromás szénhidrogéneket. Előbbiek szintetikus színezékek, amelyeket bizonyos körülmények között, például hosszan tartó napfényhatás vagy lézeres tetoválás eltávolítás során, aromás aminokra bomolhatnak le. Ezek a vegyületekről kiderült, hogy rákkeltő hatásúak lehetnek és genetikai károsodást is okozhatnak.

A fekete tetoválófestékek, is tartalmazhatnak ilyen vegyületeket, amelyek közül több rákkeltő hatásáról simert. A színes festékek – különösen a piros, sárga és narancs árnyalatok – szintén allergiás reakciót és krónikus gyulladást válthatnak ki. Ennek oka részben a fémvegyületek és az azó pigmentek jelenléte, amelyek potenciálisan mérgező aromás aminokra bomolhatnak le.

A tetoválás során a festéket mélyen a dermiszbe, vagyis a bőr felszíne alatti rétegbe juttatják. A szervezet idegen anyagként ismeri fel a pigmentrészecskéket, így az immunsejtek megpróbálják eltávolítani azokat. A részecskék ugyanakkor túl nagyok ahhoz, hogy teljesen kiürüljenek, ezért a bőr sejtjeiben rekednek meg, ami a tetoválások tartósságát is magyarázza. A festék ugyanakkor nem marad kizárólag a bőrben: vizsgálatok kimutatták, hogy a pigmentrészecskék a nyirokrendszeren keresztül vándorolhatnak, és felhalmozódhatnak a nyirokcsomókban is.

Egy friss tanulmány szerint az elterjedt tetováló pigmentek befolyásolhatják az immunaktivitást, gyulladást válthatnak ki, és csökkenthetik bizonyos oltások hatékonyságát. A kutatók azt találták, hogy a tetoválófestéket a bőr immunsejtjei veszik fel és amikor ezek a sejtek elpusztulnak, olyan jelzéseket bocsátanak ki, amelyek akár két hónapig is aktívan tarthatják az immunrendszert, gyulladást okozva a közeli nyirokcsomókban.

A vizsgálat arra is rámutatott, hogy ha a tetoválófesték egy oltás beadási helyén van jelen, az módosíthatja az immunválaszt, és összefüggésbe hozható volt a koronavírus-vakcinákra adott csökkent immunreakcióval. Ez nem jelenti azt, hogy a tetoválások veszélyessé tennék az oltásokat, inkább azt sugallja, hogy bizonyos körülmények között a pigmentek megzavarhatják az immunsejtek közötti kémiai kommunikációt.

Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a tetoválások rákot okoznának, ugyanakkor lehetséges kockázatok így is lehetnek. Egyes festékanyagok idővel, UV-sugárzás vagy lézeres eltávolítás hatására mérgező, akár rákkeltő anyagokra bomolhatnak, de ezek hosszú távú hatásait nehéz vizsgálni. A leggyakoribb problémák az allergiás és gyulladásos reakciók, különösen a piros festék esetében. Ezek viszketést, duzzanatot vagy granulómákat okozhatnak, akár évekkel a tetoválás után is, és napfény vagy immunváltozások válthatják ki őket. A tetoválás fertőzésveszéllyel is jár, főként nem megfelelő higiénia mellett.