Szigorítanák a várandós nők szifiliszszűrésének szabályait Magyarországon. A tervezett változtatás szerint nemcsak a terhesség első harmadában, hanem a második trimeszterben is szükség lehet vizsgálatra, bizonyos esetekben pedig már a szüléskor gyorstesztet is végeznének, írja az Egészségkalauz. A cél minél hamarabb felismerni a fertőzést, és ezzel megelőzni, hogy az anya továbbadja azt a babának.

A kormány a veleszületett szifilisz megelőzése érdekében szigorítaná a várandósgondozás részeként végzett szűréseket. A jelenlegi tervek szerint az első trimeszterben elvégzett vizsgálat mellett a második trimeszterben is sor kerülhetne szifilisztesztre.

A változás különösen fontos lehet azoknál, akiknél magasabb a fertőzés kockázata, illetve azoknál, akik valamilyen okból nem vettek részt megfelelő várandósgondozáson. Ilyen esetekben a szüléskor gyorstesztet is alkalmaznának.

Ha a teszt pozitív eredményt mutat, arról haladéktalanul tájékoztatni kell az újszülöttet ellátó orvost, és gondoskodni kell arról is, hogy az anya mielőbb megfelelő kezelésben részesüljön.

A szifilisz egyik legnagyobb problémája, hogy nem minden esetben okoz feltűnő tüneteket. Valaki akár úgy is hordozhatja a fertőzést, hogy egyáltalán nem tud róla. A betegséget okozó baktérium, a Treponema pallidum a méhlepényen keresztül a magzathoz is eljuthat. A kezeletlen fertőzés ezért nemcsak az anya egészségére jelenthet veszélyt, hanem a babánál is komoly következményekkel járhat.

A veleszületett szifilisz összefügghet többek között koraszüléssel, halvaszületéssel és súlyos újszülöttkori megbetegedéssel, később pedig fejlődési vagy szervi problémákat is okozhat. Éppen ezért különösen fontos, hogy a fertőzést még a terhesség alatt felismerjék. A megfelelő időben elkezdett kezelés ugyanis jelentősen csökkentheti annak esélyét, hogy a fertőzés a magzatra is átterjedjen.

Az első trimeszterben elvégzett negatív szűrés természetesen fontos, de nem jelenti azt, hogy a várandósság teljes időszakára kizárható a fertőzés. Ha valaki ugyanis csak a terhesség későbbi szakaszában fertőződik meg, az első vizsgálat még negatív eredményt mutathat. Ez az egyik oka annak, hogy egyre nagyobb szerepet kap az ismételt szűrés.

Az európai járványügyi adatok is azt mutatják, hogy szükség van a fokozott figyelemre. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint az EU/EGT területén a bejelentett szifiliszes esetek száma 2015 és 2024 között több mint kétszeresére emelkedett, 2024-ben pedig évtizedes rekordot ért el.

Különösen aggasztó a veleszületett szifilisz eseteinek alakulása. Az ECDC adatai szerint 14 európai országból 2024-ben összesen 140 igazolt esetet jelentettek, míg egy évvel korábban 78-at.

A fertőzés tehát nem csupán egy távoli, ritka problémának számít, Európában is egyre nagyobb figyelmet kap, különösen a fogamzóképes korú nők és a várandósok körében.

Magyarországon is kedvezőtlen tendencia rajzolódik ki. A korábbi években évente mindössze néhány fertőzött csecsemőt regisztráltak, az utóbbi időszakban azonban több mint tíz csecsemő halt meg évente, illetve sok újszülött súlyos állapotba került olyan esetekben, amikor az anya fertőzöttségéről a szülészorvos nem tudott.

A betegség felismerését nehezíti, hogy a tünetek nem mindig egyértelműek. A fertőzés kezdetén például fájdalmatlan fekély jelenhet meg a fertőzés helyén, amely később kezelés nélkül is eltűnhet. Később bőrkiütés, nyirokcsomó-duzzanat vagy általános rosszullét is jelentkezhet.

Azonban az sem jelent feltétlenül megnyugvást, ha valaki semmilyen panaszt nem tapasztal, a szifilisz ugyanis hosszú ideig tünetmentes is lehet. Ezért a várandósság alatt nem érdemes arra várni, hogy megjelenjenek a tünetek: a szűrésnek éppen az a célja, hogy a fertőzést még panaszmentes állapotban is felismerjék.

A pozitív szűrőeredmény önmagában még nem feltétlenül jelenti azt, hogy aktív, kezeletlen fertőzésről van szó. Az orvos további laboratóriumi vizsgálatok, a korábbi egészségügyi előzmények és az esetleges korábbi kezelések alapján állapítja meg, fennáll-e a fertőzés.

Ha a szifiliszt igazolják, a kezelést minél hamarabb meg kell kezdeni. A megfelelő antibiotikumos kezelés várandósság alatt is alkalmazható, és nemcsak az anya gyógyulását szolgálja, hanem a magzat megfertőződésének kockázatát is csökkenti.

A kezelés után kontrollvizsgálatokra is szükség lehet, ezért a várandósgondozás során az utánkövetés legalább olyan fontos, mint maga a diagnózis.

A fertőzés kezelésénél nem szabad megfeledkezni a szexuális partnerről sem. Ha ugyanis a partner is fertőzött, és nem kap kezelést, fennállhat az újbóli fertőződés veszélye.

A szifilisz szexuális úton terjedő fertőzés, ezért a megelőzésben a biztonságosabb szexuális gyakorlatoknak és a szükség esetén elvégzett szűrővizsgálatoknak is fontos szerepük van. Az óvszer jelentősen csökkenti a fertőzés átadásának kockázatát, de teljes védelmet nem biztosít.

A tervezett szabályozás egyik fontos eleme, hogy a módosítás a már folyamatban lévő várandósgondozásokra is kiterjedne. Emellett az adatkezelés szabályai is változnának: júniustól nemcsak a szűrést végző orvos, hanem a kezelőorvosok is hozzáférhetnének a szifiliszfertőzésekkel kapcsolatos adatokhoz.

A cél minden esetben az, hogy a fertőzés ne maradjon rejtve a szülésig. A második trimeszterben elvégzett ismételt szűrés, illetve a kockázatos esetekben alkalmazott szüléskori gyorsteszt lehetőséget adhat arra, hogy még időben megkezdjék a szükséges kezelést.

A szigorítás tehát elsősorban a megelőzésről szól: minél korábban derül ki a fertőzés, annál nagyobb az esély arra, hogy a megfelelő kezeléssel elkerülhetők legyenek a baba számára súlyos következmények.