A ventilálástól jobban megkedvelhetnek a barátaink
Az egyik barátunkkal kapcsolatos frusztrációnkat egy másiknak kiadni nem mindig jó érzés, de az UCLA pszichológusai szerint a beszélgetőpartnerünk megkedvelhet és jobban bánhat velünk.
Kísérleteik azt mutatják, hogy bizonyos körülmények között ez a versengés hatékony formája lehet, amely a hallgatót közelebb érzi a ventiláló személyhez, és kevésbé kedveli a személyt, akiről ventilálnak.
Ez azonban nem volt így, amikor az emberek barátai nyíltan becsméreltek másokat. A kutatók következtetése szerint a ventilálás valódi előnye a kötelékek megerősítése, ami a jövőben kifizetődő lehet, valamint a jobb egészség és boldogság, amit azok az emberek élveznek, akiket a barátaik kedvelnek.
„Az 1950-es évek óta tudjuk, hogy a freudi katarzis magyarázata a ventilációval kapcsolatban téves. Jó érzés lehet levezetni, de a levezetés nem csökkenti megbízhatóan a dühöt, sőt néha még fel is erősíti a dühöt. Nem volt jó magyarázatunk arra, hogy mit tesz velünk a ventilálás. Ezért teszteltük annak újszerű szövetségi nézetét – azt, hogy bizonyos paraméterek mellett az elérheti, hogy azok az emberek, akiknek ventilálunk, támogassanak minket azokkal szemben, akik miatt ventilálunk”
– mondta Jaimie Krems vezető szerző, a UCLA pszichológia docense.
Bár a szoros kapcsolatokra vonatkozó legtöbb kutatás a romantikus partnerségekre összpontosított, főleg a fiatalabbak esetében, a barátság olyan szerepeket tölt be, amelyek hagyományosan a romantikus kapcsolatokban találhatók meg.
A kutatók szerint szükség van a barátság jobb megértésére, beleértve azt is, hogy az emberek hogyan „versenyezhetnek” azért, hogy barátaik jobban kedveljék őket, mint más barátaikat.
Krems szerint amilyen készségesen elismerik az emberek, hogy versengünk a romantikus partnerek véges idejéért és ragaszkodásáért, a barátokért való versengést, úgy tűnik, kevésbé ismerik el
„De ha az, hogy viszonylag jobban kedvelnek, azt jelenti, hogy jobb támogatást kapunk a barátainktól, akkor számolnunk kell némi baráti versengéssel, akár tetszik, akár nem, ennek létezése”
– tette hozzá.
Az Evolution and Human Behavior című folyóiratban megjelent tanulmányban Krems és az Oklahoma State University és a Hamilton College munkatársai arra kérték a résztvevőket, hogy hallgassák meg, ahogy egy barátjuk egy közös barátjukról ventilál, pletykál vagy kritizálja őt.
Bár a jelenetek kísérletenként eltérőek voltak, a ventilálók jellemzően az alábbi mondattal kezdték panaszukat a kísérleti személyek felé: „Most annyira frusztrált és sértett vagyok...”, mielőtt elmesélték volna, hogy egy közös barátjukat az utolsó pillanatban mondta le a velük való találkozást.
Az eltérési feltételben ugyanezt a panaszt a következővel kezdték: „Annyira frusztrált és dühös vagyok most...”. Más körülmények között a résztvevő hallotta, ahogy a beszélő pletykál a közös barátjával való vacsoráról, vagy a beszélő autós problémáiról szellőztet.
A résztvevők egy 11 pontos csúszóskálán értékelték a beszélővel és a célszemélyekkel kapcsolatos érzéseiket. Azok a résztvevők, akik hallották, hogy a barátjuk lemondta őket, jobban kedvelték a beszélőt, mint a célszemélyt. Más volt a helyzet akkor, amikor a beszélők kritizálták a célszemélyt ugyanezért a viselkedésért, semleges pletykákat osztottak meg a célszemélyekről, vagy az autós problémáikról ventiláltak.
Egy másik kísérletben a kísérleti személyek hallották, ahogy barátaik a célszemélyt szidják vagy becsmérlik, majd arra kutatás vezetői arra kérték őket, hogy osszanak el lottószelvényeket a beszélő és a célszemély között. A résztvevők több sorsjegyet adtak a beszélőnek, mint a célszemélynek, de csak a ventilálás – nem a becsmérlés – állapot fennállásakor.
A ventilálás egy további kísérletben azonban pont ellenkezően hatott. Amikor a kutatók arra utaltak, hogy a ventiláló személy titokban rivalizál a célszemély baráttal, a résztvevők már nem kedvelték őt jobban a célszemélynél.
Az eredmények azt mutatják, hogy a ventilálás csak akkor teszi szimpatikussá a beszélőt, ha a hallgatók nem érzékelik, hogy a beszélőnek agresszív szándéka van a célszemély felé. Ez azt sugallja, hogy a ventilálás éppen azért lehet hatékony eszköz a hallgatók vonzalmáért folytatott versenyben, mert nem ismerik fel könnyen ilyennek.
A barátok által viszonylag jobban kedvelt személy előnyei közé tartozhat az, hogy valaki előnyben részesül, mint a sorsjegyes példa esetében, de lehetnek kevésbé kézzelfogható hatásai is, például a barátok jobb gazdasági mobilitással, egészséggel, jóléttel és hosszú élettartammal hozhatók összefüggésbe.
A kutatók szerint egyik versenynek sem kell tudatosnak lennie, és néhány más tudós szerint az ilyen taktikák akkor működhetnek a legjobban, ha elhitetjük magunkkal, hogy nem versenyzünk. Ha nem gondoljuk, hogy agresszívan tesszük, akkor mások talán kevésbé veszik észre, hogy olyasmit csinálunk, ami lehet, hogy agressziónak minősül.
A kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy a ventilálás milyen módon vallhat kudarcot, például ha a ventiláló személyt agresszívnek érzékelik, illetve ha rossz dolgot vagy rossz személyt választanak, akinek ventilálnak. Az, hogy a ventilálás egyáltalán működik, azt sugallja, hogy az emberek mélyen, ha nem is tudatosan stratégiai szempontok szerint döntenek arról, hogy mit és kinek ventilálnak, vélik a kutatók.
(Phys)
Nyitókép: Shutterstock