Egy egyszerű vérvizsgálat jelezheti a 10 éven belüli halálozási kockázatot
Mi lenne, ha egy rutinszerű vérvétel nemcsak azt árulná el, van-e jelenleg szívbetegségünk vagy daganatunk, hanem azt is, hogy mekkora a halálozási kockázatunk a következő öt–tíz évben? A gondolat évtizedek óta foglalkoztatja az orvostudományt, ám eddig inkább futurisztikus ígéret maradt, mint valódi klinikai eszköz.
A hagyományos orvosi kockázatbecslés ma is főként életkorra, testsúlyra, dohányzási szokásokra és néhány alap vérértékre épül. Ezek azonban leginkább népességszintű statisztikák, és kevéssé alkalmasak arra, hogy egyéni szinten pontos előrejelzést adjanak. Eközben az egészségügy egyre inkább a megelőzés és a korai felismerés irányába mozdul: az idősödő társadalmak és a krónikus betegségek terjedése miatt sürgetővé vált, hogy a kockázatokat még a tünetek megjelenése előtt azonosítsuk.
Egy friss kutatás szerint a válasz – legalább részben – már most is a vérünkben keringhet.
A vizsgálat a brit UK Biobank adataira épült, amely több mint félmillió önkéntes hosszú távú egészségügyi adatait gyűjti. A mostani elemzésben 38 ezer, 39-70 év közötti felnőtt vett részt, akiknél közel 3000 különböző fehérje szintjét mérték meg a vérben, majd éveken át követték az egészségi állapotukat. A kutatók azt vizsgálták, hogy ezek közül mely fehérjék szintje mutat összefüggést azzal, hogy valaki öt vagy tíz éven belül meghalt-e (baleset következtében előfordduló haláleseteket kizárva). Az elemzés során kiszűrték az olyan ismert kockázati tényezők hatását, mint az életkor, a testtömegindex vagy a dohányzás.
Az eredmény meglepő volt: százával találtak olyan fehérjéket, amelyek kapcsolatban álltak az összhalálozással, illetve kifejezetten a szív- és érrendszeri betegségek vagy a daganatok miatti halálozással.
A hatalmas adatmennyiségből végül két kisebb fehérjecsoportot emeltek ki: egy 10 fehérjéből álló panelt, amely a tízéves halálozási kockázattal, és egy 6 fehérjés panelt, amely az ötéves kockázattal mutatott kapcsolatot.
Ezek a panelek jobban teljesítettek, mint az életkorra és életmódra épülő hagyományos modellek, bár a pontosságuk még így sem tekinthető tökéletesnek. A javulás mérsékelt, de egyértelmű. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a vérben keringő fehérjék finom, korai biológiai jeleket hordozhatnak: krónikus gyulladást, szöveti károsodást, szervi stresszt vagy az immunrendszer állapotát tükrözhetik – jóval azelőtt, hogy egy betegség diagnosztizálhatóvá válna.
A fehérjeprofil nem közelgő halált jelez, hanem relatív kockázatot: azt mutatja meg, hogy valakinek az esélyei magasabbak-e az átlagosnál, minden más tényezőt figyelembe véve. Egy ilyen eredmény a jövőben arra ösztönözheti az orvost, hogy gyakoribb ellenőrzést javasoljon, korábbi szűrővizsgálatokat indítson vagy célzott életmódbeli változtatásokat ajánljon.
A kutatás összefüggéseket, nem ok-okozati kapcsolatokat tár fel. Nem tudjuk, hogy ezek a fehérjék hozzájárulnak-e a betegségek kialakulásához, vagy csupán „biológiai jelzőfények”. Az is nehezíti az értelmezést, hogy az összhalálozás sokféle, egymástól nagyon eltérő folyamat eredménye lehet.
A szakértők szerint további, nagy léptékű vizsgálatokra van szükség, különböző életkorú, etnikai hátterű és egészségi állapotú csoportokban, mielőtt ilyen fehérjepaneleket rutinszerűen alkalmaznának. Ha a módszer beválik, a jövő vérvizsgálatai nemcsak betegségeket keresnek majd, hanem az általános egészségi hanyatlás kockázatára is figyelmeztethetnek. Nem kiváltva, hanem kiegészítve a hagyományos orvosi értékelést.
