A sütőtökfűszeres italok és ételek népszerűségét jól bizonyítja, hogy csak az Egyesült Államokban évi 500 millió dollárt (165 milliárd forintot) költenek ilyen termékekere, ráadásul ez az összeg 2035-re megduplázódhat.

Jessica Gavin élelmiszer szakértő szerint a sütőtök fűszer sokáig csak a hálaadáskor készült pitében jelent meg, egészen a 2000-es évek elejéig. 2003-ban ugyanis berobbant a Starbucks Pumpkin Spice Latte-ja, ami gyakorlatilag a teljes amerikai őszt újradefiniálta. De hogyan lett egy Ázsiából származó fűszerkeverék az amerikai identitás egyik ikonja?

A válasz a gyarmatosítás sötét múltjához vezethető vissza. A fűszerkeverékben található szerecsendióért a hollandok a 17. században gyakorlatilag kiirtották az indonéz Banda-szigetek lakosságát, hogy monopolhelyzetet szerezzenek. Srí Lankán a portugálok, hollandok és britek brutális módszerekkel kényszerítették a helyieket a fahéj hámozására. A szegfűszeget az Ambon-szigeteken gyűjtötték be, szintén holland uralom alatt, míg a gyömbért a karibi ültetvényeken termesztették, rabszolgákat alkalmazva. Közben Európában ezek a fűszerek az ünnepek és az otthon melegének jelképei lettek, és a hagyományos, fűszeres desszertek révén ez az ízvilág átkerült Észak-Amerikába is.

Amelia Simmons 1796-os American Cookery című könyvében már szerecsendiót, gyömbért és szegfűt ajánl a „pompkin pie”-hoz, azaz sütőtökös pitéhez, és a 19-20. század fordulóján megjelentek az előre kevert sütőtökfűszer kombinációk is. A 19. század végére a fűszerkeverék az észak-amerikai hagyományok részévé vált, különösen hálaadáskor.

A sütőtökös fűszer azonban a 21. század elején robbant be igazán, egy egyszerű ital formájában. A Starbucks célja az volt, hogy megalkossa az első őszi italt: eszpresszó, gőzölt tej, sütőtök fűszeres szirup (később valódi tökpürével), tejszínhab, a tetején pedig a klasszikus fűszerkeverék. A terv bevált: a márka az őszi hangulatot, a meghittséget és a nosztalgiát társította az italhoz, mindezt limitált ideig tette elérhetővé, ami tovább fokozta a keresletet.

A fűszerekhez kapcsolódó melegségérzetnek tudományos alapja is van: a fahéjban lévő fahéjaldehid, a gyömbér gingerolja és a szegfűszeg eugenolja enyhe hőérzetet kelt, különösen akkor, ha zsírosabb alapanyagokkal – például tejjel – találkoznak. Ezért működik ilyen jól a fűszerkeverék a latte, a krémes desszertek vagy a piték esetében.

A sütőtök fűszeres latte először 2003. októberében debütált Washingtonban és Vancouverben, azóta azonban egyre korábban indul a szezonja. Idén például augusztus 26-ától vált elérhetővé, 27%-kal növelve a Starbucks forgalmát az Államokban. Szerencsére az italt mi magunk is elkészíthetjük otthon, ennek receptjét korábban mi is megosztottuk.

Persze, nem mindenki lelkesedik ennyire a trendért: A túlzott rajongást sokan lenézik, 2015-ben még egy #decolonizepumpkinspice mozgalom is indult, amely a fűszerkeverék hátterében álló gyarmati múltra hívta fel a figyelmet.

Mindez azonban nem igazán befolyásolta a fogyasztói kedvet. Az ital ma már szinte minden nagyobb étteremlánc kínálatában megtalálható, ráadásul a boltokban is minden a sütőtökös fűszer körül forog: fűszerezett sajtkrém, hummusz, bor, sőt még illatosított szemeteszsák is kapható. Suzy Badaracco trendkutató szerint ez csak azt mutatja, hogy a sütőtökös fűszer „érzelmileg beágyazódott” az amerikai kultúrába, és már nem lehet kiszorítani.

A fahéj és a szerecsendió illata mindenesetre sokakban idézi fel a meleget és az összetartozást, ezért érezzük úgy, hogy az első őszi latte egy rituális pillanattal ér fel. Talán épp ez a lényeg: az amerikai komfortkultúra gyakran újracsomagolja a világ ízeit úgy, hogy azok biztonságot, állandóságot és meghittséget közvetítsenek. Ezért él tovább, és ezért nő minden évben egyre nagyobbra a sütőtökös fűszer hatása.

Forrás: BBC