A kerékrépa népszerűségét főként annak köszönhette, hogy gyorsan nőtt és jól tűrte a hideget. A gyengébb talajok elelnére is termést hozott, ráadásul hosszan eltartható volt. Ezt a vidéki háztartások mellett a tudomány is felismerte mindezt. A Magyar Természettudományi Társaság már 1889-ben a lucerna mellett az egyik leggyakoribb haszonnövényként említette. Népszerűsége egészen a második világháború végéig kitartott, majd lassan kikopott a mindennapokból. Pedig az enyhén csípős és roppanós, főzve viszont lágyabb, édeskés karakterű zöldséget több étel alapanyaga is lehet: levesekbe, főzelékekbe, savanyúságokba és húsos ragukba is kerülhet.

Látszólag a tarlórépa most reneszánszát éli. Szerencsére a visszafogott, mégis karakteres íz jól illeszkedik a modern konyhába is. A kiegyensúlyozott, egészséges étrend korszakában kifejezetten előnyös, hogy a zöldség magas tápanyagtartalommal bír, rostban gazdag, míg energiában szegény. Télen különösen érdemes fogyasztani C-vitamin tartalma miatt, ami kiemelkedő a többi friss, hazai zöldséghez képest. Emellett fermentált állapotban a megfázással szemben is felveheti a harcot. Magas víztartalma mellett káliumban is gazdag, kisebb mennyiségben pedig kalciumot tartalmaz, így az izomműködés és a folyadékháztartás támogatásában is hasznos lehet.

Nem utolsósorban a keresztesvirágúakra jellemző glükozinolátok is jó okot adnak rá, hogy beillesszük a mindennapokba. Az antioxidáns hatású vegyületek a sejtvédelemben és a szervezet méregtelenítő folyamataiban játszanak szerepet, sőt, egyes kutatások szerint a gyulladásos folyamatok mérsékléséhez is hozzájárulhatnak.

A konyhában zsenge állapotában hasznosíthatjuk igazán. Nyersen, vékonyra szeletelve frissítő, roppanós saláták alapja lehet, főzve levesekhez és krémlevesekhez ad kellemes, telt ízt. A savanyítás pedig tovább gazdagítja a tartalmi értékeket, és a bélflórának is kifejezetten jót tesz. Gumója mellett fiatal leveleit friss salátákba is keverhetjük.

(Drive)