Az irodalmi kánon sokáig férfinevektől volt hangos, viszont mára a kép összetettebb lett. A mostani harmincas generáció érzékeny és pontos nyelven beszél a női tapasztalatról – érdekes történeteken keresztül.

Rooney regénye Connell és Marianne kapcsolatát követi végig egy ír kisvárosból a dublini egyetemig. A középiskolában titkos viszony köti össze őket: Connell népszerű, Marianne kívülálló. Az egyetemen a társadalmi helyzetük megfordul, de az érzelmi bizonytalanság marad. A történet nem látványos fordulatokra épül, sokkal inkább arra, hogyan hibáznak újra és újra a kommunikációban. A regény pontosan mutatja meg, milyen törékeny lehet az intimitás, ha az önértékelés és a társadalmi különbségek is beleszólnak a kapcsolatba.

A Nem három éven át készült, részben a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításának időszakában, amely a szerző életének is keretet adott. A könyv felszínen személyes szöveg: szerelemről, művészetről és egy fiatal nő zárt világáról beszél. Közelebbről nézve azonban társadalmi és lélektani esettanulmányok sorozata. Kemény elemző, visszafogott hangon ír. A személyes tapasztalatból indul ki, majd tágabb kérdésekhez jut el: mit jelent ma fiatal nőként és alkotóként létezni.

A húszas évei elején járó Cleo londoni művész, aki New Yorkban próbál boldogulni. Vízuma lejáróban, pénze alig van, a város inkább nyomasztja, mint inspirálja. Egy szilveszteri estén megismeri a nála húsz évvel idősebb, sikeres Franket, és rövid ismeretség után összeházasodnak. A regény nem romantikus komédia, sokkal inkább a gyors döntés következményeinek története. Több nézőpontból rajzolódik ki, hogyan hat a házasság a párra és a környezetükre.

Solà regénye a Pireneusok egyik elszigetelt falujába vezet, egy hegyek között álló házba, ahol több nemzedéken át ugyanannak a családnak a nőtagjai élnek. A férfiak gyakran eltűnnek az erőszakos konfliktusokban, a ház és a történetek mégis tovább öröklődnek. A cselekmény egyetlen nap köré szerveződik, de a szereplők emlékein és elbeszélésein keresztül évszázadok története rajzolódik ki. A középpontban Joana áll, aki fiatalon alkut köt az ördöggel, hogy férjhez mehessen, majd meggondolja magát.

Az Égig érő csalán egy fiatal nő emlékezésének regénye. A gyerekkor képei eleinte töredezettek: családi ebédek, nagymamánál töltött napok, egy kisvárosi magyar család hétköznapjai. A felszín rendezettnek tűnik, mégis zavaró érzések keverednek a jelenetek közé. Egy férfirokon alakja különösen erős nyomot hagy, szégyent és indulatot keltve a narrátorban. A történet lassan, rétegről rétegre válik hozzáférhetővé. Ahogy az emlékezés tisztul, úgy rajzolódik ki a múlt súlya. A regény az elhallgatás és a felismerés folyamatáról beszél.