A Joker 2024-es folytatásában a dolgok már a csúcspont előtt kezdik szétesni, ezt el kell ismerni, de csak a végéhez közeledve lépik át a visszafordíthatatlan pontot. Ez egy dühös és meglehetősen gyűlöletkeltő film – valószínűleg szándékosan –, amely megvetését a néző felé fordítja, különösen azok felé, akik az első filmben talán szimpatikusnak – vagy akár csak érdekesnek, árnyaltnak – találták a főszereplő helyzetét. A musicalként is működni próbáló film erősen épít Lady Gaga karakterére is, mégis inkább tűnik feszült, de iránytalan kísérletnek.

A végső szakaszban egy izgalmasnak induló jelenet is gyorsan kifullad, a narratíva pedig gyakorlatilag egy helyben toporog. A főszereplő sorsa inkább lezárásnak hat, mint valódi katarzisnak – a film összességében inkább frusztrációt hagy maga után, mintsem valódi befejezést.

Az Úr sötét anyagai című könyvsorozat adaptációja már eleve nehéz feladat volt, de a film különösen a befejezésénél vérzik el. A történet egyszerűen nem jut el a regény valódi, sorsfordító csúcspontjáig, és az utolsó jelenetek inkább egy félbehagyott történet érzetét keltik, mint egy első rész lezárását. Bár a film vizuálisan erős világot épít, a nézőben inkább hiányérzet marad, főleg úgy, hogy a folytatások végül sosem készültek el.

A legendás franchise – melyet George Lucas rendező eredetileg nagyon máshogy képzelt el – negyedik része még tartogat szórakoztató pillanatokat, de a fináléra teljesen elveszíti az egyensúlyát. A földhözragadtabb kalandhangulatot hirtelen sci-fi elemek váltják fel, ami sok néző számára idegenül hat. A végső akciójelenetek nem adták meg az adrenalint és kreativitást, amit a korábbi részek. A túlzott látvány és az irányváltás pedig együtt inkább zavaró, mint emlékezetes.

M. Night Shyamalan a Jelek megjelenését megelőző években két sikeres filmet rendezett, a Hatodik érzéket és a Sebezhetetlent, amelyeket éppen a befejezésük miatt dicsértek. A Jelek volt az első filmje, amely bizonyos mértékben elbukott a célvonalon. A film nagy részében feszült, hangulatos sci-fi thrillerként működik, erős atmoszférával, a befejezés azonban sokaknál megtöri a varázst: a korábban felépített feszültség nem egy katartikus megoldásban csúcsosodik ki, inkább egy hirtelen kifulladás érzetét kelti.

A Nicolas Cage főszereplésével készült sci-fi katasztrófafilm erős alapötlettel indul, és sokáig működik is a rejtélyes eseményekre építő narratíva. A második felére azonban a történet elveszíti a fókuszt. Ami addig izgalmas összefüggéskeresés volt, az a fináléra inkább túlmagyarázott, kevésbé hatásos lezárássá válik.

A posztapokaliptikus film sokáig erős hangulatú, magányos túlélő-történetként működik, Will Smith erős alakításával. A befejezés azonban több verzióban is eltér az eredeti alapanyag sötétebb, sokkal pesszimistább lezárásától. Éppen ez az, ami miatt sok néző csalódott: a film elveszíti azt a brutális őszinteséget, ami a könyvet igazán emlékezetessé tette.

(Collider)