John Huston Tennessee Williams színdarabja alapján készült filmadaptációjában egy nem túl erkölcsös fogadóst és egy kiugrott papból lett idegenvezetőt (Richard Burton) sodor egymás mellé az élet egy lepusztult mexikói szállodában, amelyet különösnél különösebb alakok látogatnak. Az iguána éjszakája forgatásán Elizabeth Taylor meglátogatta Burton-t (állítólag hetvennégy bőrönddel érkezett Mexikóba), ahol a pletykák szerint féltékenységében megpróbálta elgázolni a film női főszerepét alaktó Ava Gardnert egy italkocsival.

A John Cheever novelláján alapuló filmben Ned Merrill (Burt Lancaster), a kiábrándult reklámügynök úgy dönt, hogy átúszik a gazdag connecticuti környékén található, gondosan ápolt medencék sorozatán, amelyet egyfajta „folyónak” képzel el, de a koktélozó szomszédokkal való találkozásai egyre feszültebbé válnak. A lelki megtisztulás és a szabadság vágya viszi medencéről medencére. A múlt útja tele van zavaros pillanatokkal, megaláztatással és szenvedéllyel. Egyik történetről a másikra úszik, míg végre haza érkezik – egy megüresedett házba... itt végre szembesül önmagával és a megdöbbentő valósággal.

Lina Wertmüller fülledt antirománca egy elegáns mediterrán jachton indul, ahol a gazdag milánói társasági nő, Raffaella, akit Mariangela Melato alakít, folyamatosan megalázza a kommunista fedélzeti alkalmazottat, Gennarinót. Amikor azonban kettesben egy lakatlan szigeten rekednek, a hatalmi viszonyok teljesen felborulnak. A film innen a nemek harcává válik, amelyben a humor, a politika és a szexuális feszültség szinte elválaszthatatlanul összekeveredik.

Wertmüllerre jellemző módon az Hulláhegy egyszerre provokatív vígjáték, társadalmi szatíra és kényelmetlen szerelmi történet. A filmet Szardínia keleti partvidékén, Nuoro tartományban forgatták, a perzselő táj pedig szinte önálló szereplőként nyomja rá a bélyegét a két főhős fokozatos elvadulására. Wertmüller később az első nő lett, akit Oscar-díjra jelöltek legjobb rendezőként, humora azonban ebben a filmben is nyers és megosztó. Az ártatlannak induló szigetes történet végül szadomazochisztikus szerelmi viszonyba fordul, ezért családi filmestére nem feltétlenül ez a legjobb választás. A filmet évtizedekkel később Guy Ritchie is feldolgozta Madonnával és Adriano Gianninivel, az eredeti férfi főszereplő, Giancarlo Giannini fiával. 

A test melege – melyet Billy Wilder 1944-es Gyilkos vagyok című klasszikus noir filmje ihletett – egy floridai hőhullám idején játszódó neo-noir erotikus thriller. A film főszereplője Ned Racine (William Hurt), a kisvárosi ügyvéd őrülten beleszeret egy rejtélyes, gyönyörű nőbe (Kathleen Turner) játszik, és akivel együtt tervet szőnek a nő üzletember férjének meggyilkolására. A nő hatására Ned átírja a férj végrendeletét, majd megöli vetélytársát. A végrendelet gyanússá válik, a hatóság nyomozni kezd. És minél jobban szorul a hurok Ned körül, annál inkább rájön, hogy semmit nem tud szeretőjéről.

Kathleen Collins alacsony költségvetésű drámája egy forró nyáron játszódik: egy filozófiaprofesszor nő és festő férje kapcsolata egy lassan kezd átalakulni. A nő egy „az extatikus élményről” szóló tanulmányon dolgozik, miközben megpróbálja helyrehozni házasságát Victorral. Éric Rohmer csendes, filozófiai filmjei ihlették a Losing Groundot, amely az egyik első olyan egész estés film volt, amelyet afroamerikai nő rendezett, és Collins egyetlen játékfilmje korai halála előtt. Hosszú ideig nem volt elérhető, de a Losing Ground ma a 1980-as évekbeli new york-i fekete művészeti és szellemi kultúra ragyogó és szellemes időkapszulájaként áll előttünk.

Pedro Costa filmje egy különös, álomszerű világba visz, ahol egy fiatal nő egy kómában fekvő férfit kísér vissza annak szülőföldjére, a vulkanikus Cape Verde szigeteire. A táj perzselő, szinte földöntúli: fekete kövek, forró szél és mozdulatlan emberek között bontakozik ki a történet. A főszereplő, Mariana, egy olyan közösségbe csöppen, amely látszólag nem ismeri fel az általa hozott férfit, és ahol könyörtelen, kimerítő hőség uralkodik. Costa úgy érezte, hogy a forgatáson megőrült – irracionálisan viselkedett, szándékosan eltévedt, a felvételek után megváltoztatta a jeleneteket, nem követte a forgatókönyvet –, és ez a delírium a néző számára is érezhető a film nézése közben.

Lucrecia Martel fullasztó családi drámájában valahol észak-nyugat Argentínában járunk, a nap forrón perzsel, a nehéz trópusi esők pedig hatalmas erdőségeket változtatnak áthatolhatatlan mocsarakká, amelyek ember és állat számára egyaránt halálos csapdákat rejtenek. A mocsár közepén fekszik az egyetlen tanya a környéken, a Mandragóra. Mecha itt tölti a nyarait. Ötven körüli nő, négy gyereke és férje van. Komoly gondjai nincsenek, legalábbis semmi olyan, amit egy ital ne segítene megoldani. Tali Mecha unokatestvére, neki is van négy gyereke. A férje szereti az otthonát, a gyerekeit, és szeret vadászni. Két szerencsétlen fordulat arra kényszeríti a két családot, hogy együtt éljenek a Mandragórán. Rég eltemetett titkok kerülnek felszínre, és a nyár hamarosan pokoli időszakká válik mindenki számára.

(Dazed)