Ma már nehéz elképzelni, de a Rambo-sorozat első részét eredetileg nem akciófilmnek szánták, hanem egy háborús veterán tragikus történetének. David Morrell regényében John Rambo és üldözője, Sam Trautman ezredes végső összecsapása halállal végződik, Trautman ugyanis lelövi Rambót. A film készítői azonban úgy döntöttek, hogy életben hagyják a karaktert. A moziváltozat végén Rambo megadja magát a hatóságoknak, majd sérülései ellátására kórházba szállítják. Ez a döntés alapozta meg a későbbi folytatásokat, és gyakorlatilag megszületett belőle az egyik legismertebb akcióhős.

Thomas Harris regénye az egyik legvitatottabb befejezést kapta a modern krimiirodalomban. A könyv végén Clarice Starling és Hannibal Lecter kapcsolata egészen váratlan fordulatot vesz, és végül együtt élnek Európában, miután Lecter különféle manipulációkkal maga mellé állítja az FBI-ügynököt. Ridley Scott filmje (akinek legfrissebb rendezéséről itt írtunk) ezt a lezárást teljesen elvetette. A moziváltozatban Starling megpróbálja elfogni Lectert, saját magához bilincseli, a sorozatgyilkos azonban inkább levágja a saját kezét, hogy megszökjön. A történet így nyitva marad, és a film elkerüli a könyv sokat vitatott, nehezen hihető fordulatát.

M. Night Shyamalan filmje Paul Tremblay The Cabin at the End of the World című regényén alapul, és az egyik legjelentősebb változtatást hajtja végre az eredeti történethez képest. A könyvben a főszereplő pár örökbe fogadott lánya, Wen véletlenül meghal, ám az sem derül ki egyértelműen, hogy ezzel sikerült-e megakadályozni a világvégét. A történet bizonytalanságban ér véget, és az olvasóra bízza a válaszokat. A film ezzel szemben egyértelműbb lezárást választ. Eric önként feláldozza magát, és a nézők azt látják, hogy ezzel valóban sikerül megmenteni a világot. A két változat történetében és mondanivalójában is jelentősen eltér egymástól.

A Disney-klasszikus talán az egyik legismertebb példája annak, amikor Hollywood teljesen átír egy történetet. A film végén Ariel és Eric herceg egymásra találnak, összeházasodnak, és boldogan élnek tovább. Hans Christian Andersen eredeti meséje jóval tragikusabb. A hableány csak akkor maradhat ember, ha a herceg őt választja. Amikor azonban a férfi valaki mást vesz feleségül, a hableány tengeri habbá válik, majd földöntúli szellemként folytatja létezését. A Disney számára ez nyilvánvalóan túl sötét lezárás lett volna, ezért született meg a ma már klasszikusnak számító boldog befejezés. Nem ez az egyetlen rajzfilm, amelynek eredeti története tragikusan végződik. Ebben a cikkünkben összegyűjtöttünk néhány klasszikus Disney-mesét, amelyek mögött valójában hátborzongató történetek állnak.

Peter Jackson trilógiáját a legtöbben minden idők egyik legjobb könyvadaptációjaként emlegetik, ám még ebben a sorozatban is akad egy jelentős változtatás. J. R. R. Tolkien regényének végén a hobbitok hazatérve azt látják, hogy Zsákosfalu és környéke Saruman uralma alá került. A Megye megtisztítása című fejezetben a hobbitoknak újabb harcot kell vívniuk, hogy visszaszerezzék otthonukat. Ez a teljes történetszál kimaradt a filmből. Jackson úgy érezte, hogy a gyűrű elpusztítása után egy újabb konfliktus túlságosan elnyújtaná a lezárást, ezért a film jóval hamarabb búcsút vesz a szereplőktől.

Philip K. Dick novellája és a belőle készült Arnold Schwarzenegger-film szinte két külön történetnek tekinthető. Az eredeti műben Douglas Quail rájön, hogy gyermekkorában valóban találkozott idegen lényekkel, akik azért nem támadták meg a Földet, mert a fiú kedves volt hozzájuk. A történet végén kiderül, hogy ez az emlék nem fantázia, hanem valóság. A film teljesen más irányt vesz. A cselekmény jelentős része a Marson játszódik, ahol Quaid végül megdönti a zsarnoki rendszert, és egy különleges szerkezet segítségével lakhatóvá teszi a bolygót. A könyv filozofikusabb és visszafogottabb lezárását egy látványos sci-fi finálé váltotta fel, amely máig a műfaj egyik legismertebb befejezése.