Az angol-és a világirodalom egyik legfontosabb alakja és a kritikai realizmus korai képviselője, aki a 19. század elején olyan regényeket írt, amelyek a mai romantikus irodalom alapjait is lefektették. Jane Austen munkásságával részben szembement a kor divatos irodalmi irányzataival, különösen a túlzóan érzelmes, idealizált romantikus regények világával. Műveiben – mint a Büszkeség és balítélet vagy az Emma – a társadalmi rang, a házasság és az egyéni döntések kérdéseit vizsgálta finom iróniával és éles megfigyeléssel. Austen regényeinek középpontjában gyakran olyan női szereplők állnak, akik nem fogadják el kritikátlanul a társadalom által rájuk kényszerített elvárásokat és képesek megkérdőjelezni a hagyományos normákat. 

Austen művészete egyben kritikája is volt a 18. század második felének szentimentális regényirodalmának. Írásai már előrevetítik a 19. századi realizmus jellemzőit: a hétköznapi élet pontos megfigyelését, a társadalmi viszonyok árnyalt bemutatását és az ironikus hangvételt. E sajátos stílusának köszönhetően mind a kortárs kritikusok, mind a későbbi irodalomtörténészek kiemelkedő jelentőségű szerzőként tartják számon.

Virginia Woolf a modernista irodalom egyik legnagyobb újítója volt, aki radikálisan átalakította a próza formáját. Fiatalon, 23 éves korától kezdve publikált, első regénye, a Messzeség 1915-ben jelent meg. A később védjegyévé váló modern narratív technika a Jacob szobája című harmadik regényében már tetten érhető. 

Az igazi áttörést Woolf számára az 1925-ben megjelent Mrs. Dalloway hozta meg, amely egyetlen nap eseményein keresztül mutatja egy középkorú asszony történetét és a többi szereplőhöz való viszonyát az első világháború utáni Londonban. A Woolf által alkalmazott tudatfolyam-technika alapvetően határozza meg az elbeszélés szerkezetét és a jellemábrázolás módját is.

Woolf a regények mellett esszéket és irodalmi tanulmányokat is írt: a Saját szoba a női alkotói szabadság feltételeit vizsgálja, míg a Három adomány a háború, a fasizmus és a feminizmus kérdéseit járja körül. Feminizmusa társadalmi szerepvállalásában is megmutatkozott: aktívan kapcsolódott a női jogi mozgalmakhoz, és kiállt a nők oktatáshoz, pénzügyi függetlenséghez és politikai részvételhez való jogai mellett.

Agatha Christie a krimik koronázatlan királynője, akinek könyveit az egyik legnagyobb példányszámban adták el a világon. Christie, aki gyerekkorát többnyire képzeletbeli barátaival töltötte, ami rendkívüli képzelőerőt fejlesztett ki benne, új szemléletet hozott a bűnügyi irodalomba, művei mindmáig meghatározó hatással vannak a film- és sorozatadaptációkra is. A leghétköznapibb események és véletlen megfigyelések is új cselekményötletet ihlethettek, A titkos ellenfél című második könyve például egy teaházban hallott beszélgetésből született.

Történeteiben nem elsősorban a gyilkosságok brutalitása áll a középpontban, hanem a mögöttük húzódó indítékok, valamint a logikus, aprólékosan felépített nyomozás menete. Letisztult nyelvezete és világos elbeszélésmódja miatt regényei a mai olvasók számára is könnyen követhetők és izgalmasak. Christie több mint 60 detektívregényt írt, Hercule Poirot és Miss Marple karakterei a krimi műfaj ikonikus figuráivá váltak.

Margaret Atwood művei gyakran foglalkoznak hatalommal, társadalmi szerepekkel és a női identitással. Gyakran alkalmaz változó nézőpontokat és nem lineáris idővonalakat, amelyek lehetővé teszik számára, hogy mélyebben feltárja szereplői belső világát és történelmi hátterét. Atwood több nézőpont használata gyakran arra készteti az olvasót, hogy a történetet különböző töredékekből állítsa össze, mintha egy útmutató kép nélküli kirakós játékot rakna ki. Történetei megalkotásakor nem riad vissza a műfaji és formai kísérletezéstől. 

Leghíresebb regénye, a hat évados sorozatadaptációt kapó A szolgálólány meséje, egy disztópikus világon keresztül mutatja be a szabadság elvesztésének veszélyeit, és mára a modern kultúra egyik meghatározó művévé vált. Atwood írásai egyszerre irodalmi értékűek és erősen társadalomkritikusak.

Toni Morrison Nobel-díjas amerikai író, aki műveiben az afroamerikai közösség történetét, traumáit és identitását dolgozta fel. Nagyonkék című első regénye 1970-ben jelent meg, amely egy afroamerikai lány tragikus történetét dolgozza fel, akit saját apja bántalmaz, és ennek következtében teherbe esik. A mű erőteljes társadalmi visszhangot váltott ki, több alkalommal be is tiltották, sőt egyes időszakokban az írónő szülőállamában is a tiltott könyvek listájára került.

A Kedves című regényéért, ami egy korábban rabszolgaságban élő nő megrázó sorsát mutatja be, 1988-ban Pulitzer-díjat kapott, 1993-ban pedig elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Az akadémia indoklása szerint ,,látnoki erejű és költői szépségű regényeiben az amerikai valóság egyik alapvető vonását tárja az olvasók elé”. A könyvből 1998-ban filmadaptáció is készült Oprah Winfrey és Danny Glover főszereplésével.

Morrison rendkívül sokoldalú alkotó volt, a regények mellett írt gyerekkönyveket, drámákat, esszéket és operalibrettót is.