A szerelemhez idő kell a manapság népszerű önismeret témájára épít. Bebizonyítja, hogy az önmagunkról alkotott kép valójában nem jelenti azt, hogy tisztában vagyunk teljes lényünkkel. Isabelle Grossman, Amy Irving alakításában, okos, művelt, ambiciózus nőként tűnik fel, aki erősen kötődik ahhoz az énképhez, amely jól passzol egy bizonyos társadalmi és kulturális közeghez. Közben kendőzetlenül feltárulnak a zavarba ejtő családi elvárások, az intellektuális hiúság és a városi magány. A Peter Riegert által megformált földközeli, száraz humorú Sam emlékezetes romantikus hős, aki már túl van azon az úton, amit Isabelle-nek most kell bejárnia. A film által kijelölt választás két felnőttkép között zajlik: az egyik kifinomultabb és látványosabb, a másik hétköznapibb, de igazabb.

A Szívből, igazán a gyász témáját járja körbe: Nina, Juliet Stevenson alakításában szerelme, Jamie (Alan Rickman) elvesztésével küzd. Annyira benne él a kapcsolat utóéletében, hogy mindennapjai is lassan megbénulnak. A film visszahozza Jamie-t, egyfajta szembesítésként. A főhősnő fontos kérdésekkel néz szembe, és rá kell jönnie, hogy talán csak idealizálta egykori párját. A férfi karaktere szellemes, de rendkívül bosszantó is. Elég szerethető ahhoz, hogy megértsük Nina ragaszkodását, de elég hétköznapi ahhoz, hogy megkérdőjelezzük, miért ragaszkodhatna bárki is hozzá.

A Rakoncátlan szív azok közé a filmek közé tartozik, amelyek szinte túl sérülékenyek a saját korukhoz képest. Nem hűvösen elegáns, nem akar távolságot tartani az érzelmektől, inkább teljesen nyíltan vállalja a sebezhetőségét. Christian Slater Adamje visszahúzódó és sebzett figura, akit a mai romantikus filmek talán nem is vennének komolyan. Marisa Tomei Caroline-ja ezzel szemben zajosabb, kaotikusabb és folyamatosan keresi a helyét. Kettőjüket a vonzalom mellett az kapcsolja össze, hogy végre megtalálják saját helyüket egymás mellett. A produkció a csend és a gyengéd figyelem felől közelíti meg a szerelemet, és ez a törékenység teszi ma is hatásossá.

Az Only You egyik legnagyobb ereje, hogy teljes odaadással hisz a romantikus végzetben, mégsem válik naivvá vagy üressé. A történet középpontjában Faith Corvatch (Marisa Tomei) áll, aki egy régi jóslat nyomán meg van győződve arról, hogy élete szerelmét Damon Bradleynek hívják. Ez a helyzet kívülről könnyen abszurdnak tűnhet, ám a film pont arra világít rá, hogy ami másoknak irracionális döntés, belülről érzelmi szükségszerűségnek hathat.

A nő Olaszországba indul, ahol egy Peter Wright (Robert Downey Jr.) nevű férfivel sodorja össze az élet. Ő testesíti meg azt a könnyed, improvizatív, kissé veszélyesnek ható energiát, amelytől a kilencvenes évek romantikus filmjei sokszor olyan elevenek voltak. A cselekmény feltárja, mi történik, amikor a fantázia találkozik egy valódi, bonyolult és kiszámíthatatlan emberrel.

A történet alaphelyzete egyszerű: két stresszes egyedülálló szülő egy kaotikus New York-i napon talál egymásra. A film igazi ereje abban van, ahogyan Michelle Pfeiffer Melanie Parkerje és George Clooney Jack Taylorja a felnőtt élet pörgésében talál egymásra. Mindennapjaikat a gyerekekkel történő logisztika, a munkahelyi nyomás és a városi rohanás nehezíti. A köztük kialakuló dinamika bosszúságokon, félreértéseken és feszültségeken keresztül válik olyan izgalmassá. Sok romantikus drámával ellentétben tehát nincsenek nagy gesztusok, üres életeket betöltő szerelmek, hanem csak két átlagos ember, akiket a szürke hétköznapok hoznak össze.

Az önértékeléssel küzdő rádiós műsorvezető, Abby Barnes (Janeane Garofalo) a nála dekoratívabb barátnőjét használja „helyettesként”, amikor alkalma nyílna találkozni egy férfivel. Elsőre ez is klasszikus romantikus vígjátékokat idéző alaphelyzetnek hangzik, különlegessége abban rejlik, hogy kegyetlen őszinteséggel beszél az hasonlítgatás terhéről. 

Abby képtelen elhinni magáról, hogy okos, vicces és szerethető, hiszen szerinte ez nem elég a randizáshoz. Uma Thurman Noelle-je sem egyszerűen egy csinos nő, hiszen mint bárki más, ő is gondokkal küzd. Sokan csak vonzó külsejét látják, de a felszín alá már kevesebben tekintenek le. A film harmadik kulcsszereplője, Brian (Ben Chaplin) esete teszi még bonyolultabbá a történetet, hiszen egyszerre vonzódik két nőhöz.

A Love Jones a kilencvenes évek egyik legélőbb romantikus filmje, amely jóval nagyobb figyelmet érdemelne. A történet Darius Lovehall (Larenz Tate) és Nina Mosley (Nia Long) kapcsolatát követi. Két intelligens, stílusos, érzelmileg még fiatal felnőtt találkozásából egy rosszul időzített, mégis izgalmas, frusztráló, önző és költői vonzalom bontakozik ki. A film földhözragadtan tárja fel a városi éjszakai életet, miközben a figyelem központjában tartja a művészeteket és az előadásként, de őszinte gesztusként is értelmezhető flörtöt. A főszereplők az egyik pillanatban a fellegek közt járnak, a másikban azonban a feje tetejére áll minden.

A történet alaphelyzete feszültségre épül: egy özvegy férfi beleszeret abba a nőbe, aki megkapta elhunyt felesége szívét. Egy ilyen cselekményből egyszerűen lehetett volna hatásvadász melodráma, a film azonban egy érzelmileg bonyolult dilemmát tár fel a néző előtt. Bob Rueland (David Duchovny) egy kiüresedett ember, aki rutinok közt éli életét, miközben belül teljesen kiégett. Grace Briggs (Minnie Driver) melegségével és törékenységével töri meg a férfit. Hamar ki is alakul köztük a vonzalom, ám az erkölcsi teher elkerülhetetlenül beárnyékolja kapcsolatukat. A Szívedbe zárva rávilágít, hogy a szerelem a legváratlanabb helyzetekben, akár egy szerettünk elvesztése után is felütheti a fejét, és hogy az érzéseknek ilyenkor sem lehet parancsolni.

A produkció középpontjában Elliot Sherman (Michael Showalter) karaktere áll, aki a legtöbb romantikus alkotás vesztese lenne. A férfi jó választásnak tűnhet, mivel kedves és megbízható, ám sokszor csak a film végén ébred rá a hősnő, hogy ő az igazi.

A Lepattanó - Rabiga előtt szakít a megszokottakkal és ennek a figurának a belső világára fókuszál. Itt is központi szerepet kap az önértékelés kérdése, hiszen Elliot folyamatosan közel kerül a szerelemhez, de mindig elveszíti azt, ami mély nyomot hagy benne. Miközben a csalódottsággal küzd, Michelle Williams karakterének köszönhetően ráébred, hogy el kell engednie az állandó megfelelési kényszert, különben egy fontos lehetőséget szalaszt el.

Az Ezerízű szerelem története egy rossz címre érkező ételfutárral indít, majd levelezés indul két idegen között. Ez egy romantikus műfajhoz illő, finom alaphelyzet, ám a cselekmény később jóval komolyabb szituációkba tereli a szereplőket.

Ila (Nimrat Kaur) és Saajan (Irrfan Khan) két csalódásokat és gyászt maguk mögött tudó felnőtt, akiket érzelmileg teljesen bedaráltak a nehézségek. Ebben a helyzetben üdítő változást jelentenek a levelek, ám Ilának igazi kihívás bebizonyítania Saajan számára, hogy milyen erővel bír a remény számos kudarc után is.

(Collider)