
5 film, amelynek a befejezése máig vitatott
Nem minden film zárul egyértelmű befejezéssel. Az alábbi öt alkotás pontosan ilyen, mindegyik fináléja többféleképpen is olvasható, és a rendezői szándék sem mindig ad egyértelmű választ.
A mozinézők több mint egy évtizedig vitatkoztak arról, hogy Cobb ébren van-e vagy álmodik az Eredet című film végén. Christopher Nolan rendező 2023-ban, vagyis 13 évvel a film megjelenése után árulta el a saját magyarázatát, hogy ezek a viták elkerülik a befejezés valódi tanulságát: Cobbnak tulajdonképpen mindegy.
Azt hiszem, [a producer] Emma Thomas mutatott rá a helyes válaszra, ami Leo karaktere…a jelenet lényege, hogy a karaktert abban a pillanatban nem érdekli. Ez nem olyan kérdés, amire szívesen válaszolok.
Nolan később a Wirednek adott interjújában hozzátette, hogy van egy nihilista nézőpontja a film befejezésének. „De emellett továbblépett, és a gyerekeivel van. A kétértelműség nem érzelmi jellegű. A közönség számára intellektuális jellegű.
A Bill Murray és Scarlett Johansson főszereplésével készült film Bob, a hanyatló karrierű filmsztár és a kiábrándult, a Yale-en diplomázott Charlotte találkozásának történetét meséki el Tokióban. Sok nézőt foglalkoztatott a kérdés, hogy hogy mit is súg Bob a nő fülébe az utolsó jelenetben. A legenda szerint Murray, Johansson és Sofia Coppola rendező kivételével senki sem tudja, mit mondott a férfi, ráadásul a film végén elcsattanó csók sem nem volt megírva a forgatókönyvben.
2007-ben egy YouTuber azt állította, hogy rájött, mi hangzott el az Elveszett jelentés végén a két főszereplő köztött: „Mennem kell, de nem hagyom, hogy ez közénk álljon, oké?”
Természetesen sok más elmélet is született, míg Coppola elmondta, hogy a suttogásnak „soha nem volt szándéka, hogy bármit is jelentsen” – ez egy olyan szöveg volt, amelyet később akart megírni, de végül a film egyik meghatározó pillanatává vált.
A Viharsziget végén Teddy Daniels sorsa teljesen megkérdőjeleződik: vajon rájött, hogy valójában elmebajos, vagy visszaesett a saját elméje által teremtett világba? Martin Scorsese úgy rendezte meg a filmet, hogy a lezárás szándékosan nyitott maradjon, így a végső értelmezést a nézőre bízza. Az egyik olvasat szerint Cawley és a többiek valójában manipulálják Teddyt, aki nem hajlandó elfogadni a valóságukat, miközben próbál erkölcsi nyomást gyakorolni „Chuckra”. Amikor azt mondja, hogy „Nem tudom, melyik a rosszabb: szörnyetegként élni, vagy jó emberként meghalni”, arra utal, hogy inkább vállalja a sorsát, mint hogy beletörődjön az igazság eltussolásába és a rá váró lobotómiába.
A másik értelmezés szerint viszont Cawley őszintén feltárja előtte az igazságot, és a teljes szerepjáték célja az, hogy Teddy végre szembenézzen a valósággal. Ebben a verzióban a főszereplő másnap már tudatosan „Chuckként” kezeli partnerét, és végül önként vállalja a lobotómiát, hogy megszabaduljon a traumáitól és a rémálmaitól.
Mai napig kérdés az 1982-es A dolog című film befejezése. Childs és MacReady együtt ülnek a romok között, de egyikük sem biztos abban, hogy a másik ember-e vagy idegen lény. A dolog operatőre, Dean Cundey elmélete szerint az emberi karakterek szemében van egy sajátos fény, ami az imposztoroknál nincs jelen, Childs szemében azonban ez nem fedezhető fel. Amikor John Carpenter rendező azonban nevetségesnek tartotta Dundey magyarázatát.
[Dean Cundey] nem tudja. Fogalma sincs. Ő a világításért felelt, mialatt mi a hóban voltunk. Fogalma sincs róla. Mondjátok meg neki, hogy hülyeségeket beszél.
A Christian Bale által alakított Patrick Bateman nappal pénzügyesként dolgozik, éjszaka azonban sorozatgyilkos. Bateman egy ponton bevallja az összes bűnét az ügyvédjének, de amikor később a filmben találkozik a jogi szakemberrel, annak fogalma sincs arról, hogy Bateman miről beszél. A film végén pedig ott marad a kérdés: vajon az összes gyilkosság csak Bateman fejében történt?
Amikor a MovieMaker magazin az Amerikai pszichó befejezéséről kérdezte Mary Harron rendezőt, hogy vajon az egész film Bateman fejében játszódik-e, a rendező így válaszolt:
Erre soha nem válaszolnék. Ahogy Quentin Tarantino mondja: »Ha elárulom neked, elveszem tőled ezt a filmet.« Annyit mondhatok, hogy van egy pillanat, amikor a történet kevésbé tűnik valóságosnak, és ez az a pillanat, amikor az ATM azt mondja: »Adj nekem egy kóbor macskát!«
Egy másik interjúban azonban kicsit bővebben nyilatkozott az utolsó jelenetről:
Egy dolog, amit kudarcnak tartok a részemről, az az, hogy az emberek folyamatosan úgy jönnek ki a filmről, hogy az egész csak álom volt, pedig én soha nem ezt akartam. Csak azt akartam, hogy olyan kétértelmű legyen, mint a könyv. Azt hiszem, ez az én hibám a záró jelenetben, mert rosszul helyeztem a hangsúlyt. Nyitottabb véget kellett volna hagynom. Úgy tűnik, mintha az egész csak a fejében zajlott volna, pedig ami engem illet, nem így van.
Búcsú az Eufóriától: 8 jelenet a 3. évadból, amit nem lehet…

