Ez a híres duett az elmúlt évtizedekben rengetegen feldolgozták, szerepeltpéldául Rufus Wainwright ünnepi albumán, de énekelték a Glee című sorozat szereplői is, 2013-ban még a Lady Gaga & Muppets Holiday Spectacularban is hallhattuk. A dalt 1944-ben Frank Loesser Broadway-szerző írta, aki egy vicces, flörtölős darabnak szánta és feleségével, Lynn Garlanddal közösen adta elő. A sláger hamar olyan népszerű lett, hogy a párost városszerte meghívták, csak hogy hallják őket énekelni. 1948-ban Loesser eladta a dal jogait az MGM-nek, ami az egy évvel később bemutatott Neptune’s Daughter című musicalben használta fel. A zeneszerző ennek köszönhetően elnyerte a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat.

Bár a szerzemény végül karácsonyi klasszikus lett, valójában egyáltalán nem ünnepi céllal született, csupán a téli hangulata és a játékos szövege miatt kapcsolódott később az ünnepekhez.

Talán sokak számára meglepő, hogy a Jingle Bells eredetileg egyáltalán nem karácsonyi dalnak készült. Először 1857-ben jelent meg Bostonban The One Horse Open Sleigh címmel, szerzője James Lord Pierpont volt. Pontosan nem ismert, mikor és hol írta a dalt, de a népszerű történet szerint 1850-ben egy medfordi (Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok) panzióban komponálta. Állítólag a ház zongoráján született, és kezdetben a vasárnapi iskola diákjainak szánta, hogy Hálaadás ünnepén énekelhessék. A dal hamar népszerűvé vált a szülők körében is, így fokozatosan az ünnepi repertoár részévé nőtte ki magát.

Korábbi kutatások azonban arra utalnak, hogy az első nyilvános előadás valójában már korábban, egy bostoni revüben történt. Bármi is legyen a dal eredeti célja, szinte biztosan állítható, hogy nem a karácsonyhoz készült.

A Joy to the World kétségtelenül a karácsonyi klasszikusok közé tartozik, ám eredetileg az Ószövetség 98. zsoltárának adaptációja volt. A szöveget 1719-ben Isaac Watts angol lelkész publikálta. Bár a mai előadók a Jézus születéséhez kötik a dallamot, a zsoltár valójában Krisztus második eljöveteléről szól. A ma ismert vidám dallamot Lowell Mason dolgozta ki 1839-ben, és annak ellenére, hogy idővel a karácsonyi időszakhoz elengedhetetlen dallamává vált, eredetileg egyáltalán nem az ünnepekre szánták.

Az Ó, szép fenyő (eredeti címe: O Tannenbaum) egy német népdalból származik, amelynek gyökerei a 1500-as évekre nyúlnak vissza. 1820-ban August Zarnack német tanár és folklorista új versszakokat írt a dallamhoz, a fenyőt az erő és megbízhatóság szimbólumaként ábrázolva, szembeállítva a hűtlen szeretővel. Zarnack változatában a második versszak így kezdődik: „O Mägdelein, o Mägdelein, / Wie falsch ist dein Gemüte!” („Ó leány, ó leány, / milyen csalfa a szíved!”). Ezt követően Ernst Anschütz, egy lipcsei tanár tovább költötte a dalt, így született meg a ma is ismert változat.

Mint kiderült, Zarnack és Anschütz eredeti szövegei nem utaltak az ünnepre, csak a viktoriánus korban elterjedt díszített fenyőfáknak köszönhetően vált belőle karácsonyi klasszikus.

Bár a címe sokak számára talán ismeretlen, a pörgős, fülbemászó dallamot biztosan mindenki hallotta már karácsonykor. Az orosz zeneszerző, Sergei Prokofiev írta, eredetileg az 1934-es Kizsé hadnagy című szovjet vígjáték filmzenéjeként. A dallam egy régi huszár népdalból származik, és valójában semmi köze a karácsonyhoz: Prokofiev csilingelő hangjai csupán a film egyik jelenetében látható lovak kantárjának csengőit hivatottak utánozni. Mégis, mára igazi karácsonyi klasszikussá vált, amely minden évben felcsendül az ünnepi időszakban.