Miután befejezte a Meggyőző érvek kéziratát, Jane Austen úgy érezte, valami még nem stimmel a történettel, ezért a megjelenés előtt átírta az utolsó két fejezetet. Halála után azonban előkerült az eredeti változat is, melyben Anne karaktere nem fejlődött volna tovább, így a történet lezárása is jóval gyengébb lett volna. Austen végül új befejezést írt, ami kerek egésszé tette a regényt.

Charles Dickens eredetileg egészen más befejezést tervezett Szép remények című regényéhez. Az első változatban Pip és Estella évekkel később, véletlenül találkoznak London utcáin, szinte idegenként. Egy író barátja azonban arra biztatta, hogy adjon reménytelibb lezárást a történetnek: így született meg a ma ismert befejezés, amely nyitva hagyja a romantikus újrakezdés lehetőségét.

A klasszikus horrorregény első változatát sosem ismerhetjük meg, Robert Louis Stevenson felesége ugyanis túl visszataszítónak találta, ezért egyszerűen elégette a kéziratot. A szerző ezután mindössze néhány nap alatt újraírta az egész történetet. Bár nem tudni pontosan, miben különbözött az eredeti változat, a regény végül teljesen újraírt formában jelent meg.

Oscar Wilde műve eredetileg jóval merészebb volt. Az első, 1890-es változat rövidebb volt, és több nyílt utalást tartalmazott, különösen a korabeli társadalom által tabunak számító témákra. A szerkesztő több részt is eltávolított, Wilde pedig később új fejezetekkel bővítette a regényt. Így került bele hangsúlyosabban az a tanulság, hogy a hiúság és az erkölcsi romlás végül pusztuláshoz vezet.

Ernest Hemingway híres volt arról, hogy nehezen döntött a befejezésekről. A Búcsú a fegyverektől esetében több tucat különböző verziót írt – egyes források szerint akár 47-et is. Az egyik alternatív befejezésben a történet kevésbé tragikus irányt vett volna, és a főhős gyermeke életben marad. A végül megjelent változat azonban a veszteség és az üresség érzését hangsúlyozza, ami erősebben tükrözi a háború kegyetlenségét.

(Mental Floss)