5 pszichológiai thriller, ami után nem nézel ugyanúgy a valóságra
június 22., 2026  ●  Kultúra  ●   Csáka Eszter Csáka Eszterszerző fotója

5 pszichológiai thriller, ami után nem nézel ugyanúgy a valóságra

A pszichológiai thrillerekben sokszor az a legijesztőbb, hogy a főszereplővel együtt mi sem tudjuk biztosan, mi történik valójában. Ebben a műfajban minden új részlet tovább növeli a bizonytalanságot, akár egy nyomasztó helyszínről, akár egy megszállottságig hajszolt szereplőről van szó. Listánkban öt olyan thrillert gyűjtöttünk össze, amelyeknél a néző a film előrehaladtával egyre kevésbé tudja, kinek és minek hihet.

Backrooms – Hátsó szobák (2026)

Az idén megjelent Backrooms – Hátsó szobák című film az internet egyik legismertebb horrorjelenségén alapszik. A történet középpontjában egy terapeuta áll, aki egy különös, valóságon túli dimenzióba lép, hogy megtalálja eltűnt páciensét. A film végtelennek tűnő, üres folyosói eleinte csak nyomasztóak, később azonban egyre fenyegetőbbé válnak. Ráadásul, a veszély sokáig megfoghatatlan marad: nem tudjuk pontosan, hol vagyunk, milyen szabályok szerint működik ez a tér, és van-e belőle kiút. A film az úgynevezett „found footage” (talált kamerás) formátumot használja, vagyis a történetet egy utólag előkerült videóanyagként mutatja be. Ez még közelebb hozza a nézőhöz a főszereplő kiszolgáltatottságát és a helyzet nyomasztó bizonytalanságát.

Hetedik (1995)

David Fincher klasszikusa a pszichológiai thrillerek egyik legsötétebb darabja. A Hetedik két nyomozó, Somerset és Mills (Morgan Freeman és Brad Pitt) ügyén keresztül mutatja meg, hogyan őröl fel valakit egy kegyetlen gyilkosságsorozat. A film esős utcái, sötét belső terei és romlottnak tűnő városi közege végig nyomasztó hangulatot teremt. Ahogy újabb és újabb gyilkosságokra derül fény, a feszültség is egyre sűrűbbé válik. A befejezés azért hatásos, mert addigra már pontosan érezzük, milyen mélyre vitte ez az ügy a nyomozókat. 

 

Holtodiglan (2014)

A Gillian Flynn regényéből készült film Amy Dunne eltűnését dolgozza fel. Amy (Rosamund Pike) az ötödik házassági évfordulóján tűnik el, férje, Nick (Ben Affleck) pedig hamar gyanússá válik a rendőrség és a média szemében is. A film fokozatosan mutatja meg, mennyi manipuláció, sérelem és bosszúvágy húzódhat egy látszólag rendezett házasság mögött. A Holtodiglan egyik legizgalmasabb része, hogy a néző apránként kapja meg az információkat, majd újra és újra kénytelen átértékelni, mit gondol a szereplőkről. A történet a médiáról is sokat mond, főleg arról, milyen gyorsan születhet ítélet egy ügyben, és milyen könnyen válhat valakiből áldozat vagy bűnös a nyilvánosság szemében. Rosamund Pike – aki nemrég egy londoni színházban kiosztott egy nézőt – és Ben Affleck alakítása miatt a film végig kényelmetlenül feszült marad.

Fekete hattyú (2010)

Darren Aronofsky filmjének főszereplője Nina Sayers, egy fiatal balerina, aki A hattyúk tava címszerepére készül. A lehetőség egyre nagyobb árat követel tőle, mert a tökéletesség hajszolása és a megfelelési kényszer lassan teljesen felemészti. A sötét thriller a maximalizmusról, a művészi megszállottságról és arról szól, milyen súlya lehet annak, ha valaki mindenáron meg akar felelni a külvilág és a saját elvárásainak. A film egyre nyugtalanítóbb képekkel, hallucinációkkal és Nina torzuló nézőpontján keresztül mutatja meg, hogyan veszíti el fokozatosan a kapcsolatot a valósággal. Natalie Portman Oscar-díjas alakítása mellett Mila Kunis is emlékezetes teljesítményt nyújt a filmben.

Viharsziget (2010)

A Martin Scorsese rendezésében készült Viharsziget egy eldugott pszichiátriai intézetben játszódik, ahová Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) szövetségi rendőrbíró érkezik egy eltűnt beteg ügyében. A nyomozás eleinte klasszikus rejtélynek tűnik, de Teddy egyre több furcsa jelet vesz észre, és lassan minden összeesküvés-elmélet kezd hihetőnek tűnni. A film egyre nyugtalanítóbbá válik, mert a néző szinte végig Teddy nézőpontjából próbálja összerakni, mi történik a szigeten. A viharos, elszigetelt helyszín, az intézet rideg világa és a főszereplő emlékei együtt olyan légkört teremtenek, amelyben egyre nehezebb különválasztani a nyomokat, a félelmeket és a bűntudatot. Scorsese fokozatosan építi fel a bizonytalanságot, a végső fordulat pedig teljesen új megvilágításba helyezi mindazt, amit addig láttunk.

Nyitókép: Chiwetel Ejiofor a Backrooms – Hátsó szobák című film egyik jelenetében./Backrooms – Hátsó szobák/IMDb

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!