Egy rejtett részlet segíthet megoldani Leonardo da Vinci 500 éves rejtélyét
A festő korát messze megelőző matematikai és geometriai tudással rendelkezett. Ez a tudás különösen jól megfigyelhető egyik legismertebb rajzán, a Vitruvius-tanulmányként is ismert Vitruviusi emberen.
Leonardo da Vinci a művet 1490 körül készítette, és az „ideális” emberi test arányait próbálta bemutatni. A rajz annyira ikonikus lett, hogy ma a reneszánsz tudományos gondolkodás egyik jelképeként tartják számon. Ennek ellenére több mint 500 éven keresztül senki sem tudta pontosan megmagyarázni, miért választotta da Vinci a rajzon szereplő különleges arányokat a karok és a lábak elhelyezéséhez.
Egy friss kutatás szerint azonban lehet, hogy a válasz végig ott volt a rajzon – csak eddig senki sem figyelt fel rá.
A rejtély megoldását egy londoni fogorvos, Rory Mac Sweeney javasolta egy tudományos tanulmányban. A kutató szerint a kulcs egy apró, rejtett geometriai részletben található: egy egyenlő oldalú háromszögben, amely a rajzon a figura lábai között rajzolódik ki. Mac Sweeney úgy véli, ez a háromszög segíthet megérteni „a művészettörténet egyik legtöbbet elemzett, mégis legtitokzatosabb alkotását”.
A rajz részben a római építész, Vitruvius írásai alapján készült, aki azt állította, hogy a tökéletes emberi test arányai egy négyzetbe és egy körbe is beilleszthetők.
Da Vinci rajzán ez a gondolat látványosan megjelenik: a négyzet a kinyújtott karú, zárt lábú testtartást foglalja magában, a kör pedig azt a pózt, amikor a karok felemelve, a lábak pedig szétterpesztve állnak
A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy a mű arányai az úgynevezett aranymetszésen alapulnak. A számítások azonban nem illeszkednek pontosan ehhez az elmélethez.
Mac Sweeney szerint a megoldás valójában „mindvégig szem előtt volt”.
Da Vinci egyik jegyzetében ezt írta:
Ha kinyitod a lábaidat, és annyira emeled a kezeidet, hogy az ujjaid elérjék a fejed tetejének vonalát… akkor a lábak közötti tér egy egyenlő oldalú háromszöget alkot.
A kutató kiszámolta ennek a háromszögnek az arányait, és érdekes eredményre jutott. A lábak közötti távolság és a köldök magassága körülbelül 1,64-1,65 arányt ad. Ez meglepően közel áll egy úgynevezett tetraéderes arányhoz, amelynek értéke 1,633. Ezt a matematikai arányt csak 1917-ben írták le hivatalosan.
A tetraéderes arány fontos szerepet játszik például a gömbök optimális térbeli elrendezésében. Ha négy gömböt a lehető legszorosabban piramis alakban helyeznek el, a magasság és az alap aránya éppen 1,633 lesz. Mac Sweeney szerint ez az elv nemcsak a matematikában jelenik meg, hanem a természetben és az emberi testben is.
Érdekes módon a fogászatban már a 19. század óta létezik egy hasonló geometriai elv, az úgynevezett Bonwill-háromszög, amely az állkapocs optimális működését írja le. Ennek aránya szintén 1,633.
A kutató szerint nem véletlen, hogy ezek az arányok újra és újra megjelennek a természetben. Úgy véli, az emberi anatómia olyan geometriai elvek szerint fejlődött, amelyek az optimális térbeli szerveződést szolgálják, hasonlóan a kristályokhoz vagy más biológiai struktúrákhoz. Ha ez igaz, akkor Leonardo da Vinci több mint ötszáz évvel ezelőtt már felismerhette ezt az univerzális mintázatot.
Mac Sweeney szerint a Vitruviusi emberben olyan geometriai kapcsolatok jelennek meg, amelyek a természet különböző rendszereiben is megfigyelhetők.
Ugyanazok a geometriai viszonyok, amelyek az optimális kristályszerkezetekben vagy biológiai rendszerekben megjelennek, az emberi test arányaiban is jelen lehetnek
– írja a kutató.
Ez arra utalhat, hogy Leonardo da Vinci intuitív módon felismerte a valóság matematikai szerkezetének alapelveit.
A tudományos közösségnek még meg kell vizsgálnia Mac Sweeney elméletét, ezért egyelőre nem biztos, hogy valóban ez a Vitruviusi ember titkának végső magyarázata. Az viszont figyelemre méltó, hogy da Vinci saját jegyzeteiben is említette az egyenlő oldalú háromszöget, ami arra utal, hogy ez a részlet valóban fontos lehetett számára.
