Az anyaság és a gyermekvállalás olyan téma, amiről szinte mindenkinek van véleménye – társadalmi és egyéni szinten is –, hazánkban pláne. Akár szeretnénk gyereket, akár nem, biztos, hogy jóval több ember fog beleszólni a döntésünkbe, mint amennyinek kellene, főleg, ha bármiben is eltérnénk kicsit az átlagtól.

Nagy Borbála Mambo Maternica című filmje a női döntések szabadságára és a családmodellek változásával kapcsolatos dilemmákra reflektál három különböző nő történetén keresztül, de egyikkel sem szeretne örökérvényű igazságokat megfogalmazni. Személyes sorsokat és választásokat vázol fel, ügyelve arra, hogy mindezt ítélkezésmentesen tegye.

A Párizsban élő Adél (Török-Illyés Orsolya) abortusz előtt áll, Budapesten Nóra (Sipos Vera) mindenáron szeretne gyereket, és férjével épp az örökbefogadás előtt állnak, míg a Berlinben sorozatszínésznőként dolgozó Becky (Székely Rozi) úgy dönt, egyedül, mesterséges megtermékenyítéssel vállal gyermeket. A film hármójuk egy napját követi végig párhuzamosan, amely idő alatt sorsfordító döntéseket kell hozniuk.

A meddőség, az abortusz és a gyerekvállalás kérdése külön-külön is fajsúlyos, a másfélórás játékidő kevés azonban ahhoz, hogy a három történetszál igazán kibontakozzon, és valóban megismerjük a három nőt, motivációjukat. Így inkább csak egy kis szeletet kapunk mindegyikük drámájából.

Adél, akinek tanári szerződése egy évre szól Párizsban, véletlenül esik teherbe, és bár elsőre egyértelműnek tűnik választása, hogy elvetesse a gyereket, a történet előrehaladtával mintha nőne a bizonytalansága, és elodázná a döntést. A Török-Illyés Orsolya által alakított karaktere határozott, autonóm nő, de hogy miért lett ilyen, arra nem sok magyarázattal szolgál a film (egy jelenetet látunk csak, ahol valami felsejlik abból, mennyire egyedül is van). Az adélos szegmens érződik a legtávolabbinak, mintha ez a történetszál el is veszne a film közepén egy időre, és csak a végén térünk vissza hozzá.

A budapesti szál főszereplője, Nóra foggal-körömmel küzd azért, hogy anya lehessen, egy örökbefogadási procedúra kellős közepén jár. Bár egzisztenciálisan teljes biztonságban, jómódú férjével közösen vállalnák a gyereket, Nóra mégis egyedül van, számára jóval fontosabb a gyerekvállalás. Talán ebben a történetszálban érezni a családalapítással kapcsolatos legnagyobb nyomást, a stigmatizáltságot és az abból fakadó szégyenérzetet. Jól példázza ezt az osztálytalálkozós jelenet, amely sokunk számára ismerős lehet: még le sem ültünk, de máris azt kérdezik, hány gyerekünk van. Az ilyen fajta nyomást könnyen kibillentheti még a magabiztosabb embereket is a helyzetükből – Nórát is, aki egy ártatlan válasza miatt aztán nagyobb bonyodalomba keveredik.

A harmincas évei vége felé járó Becky egyedül vállalna gyereket, el is kezdi az ezzel járó mesterséges megtermékenyítés procedúráját. Hogy Berlinben játszódik a történetszál, annyiban mindenképpen fontos, hogy itthon ma egy egyedülálló nőnek jóval nehezebb ilyenformán a családalapítás. Hasonló a helyzet Adélnál is, ha csak arra gondolunk, hogy Magyarországon nem elérhető a korai terhesség műtét nélküli megszakítására szolgáló abortusztabletta.

Beckynek családja – és leginkább édesanyja – reakciójával kell szembenéznie, aki látszólag nem érti lánya döntését, és akár annak szomszédját is elfogadná vejének (aki véletlen lesz részese egy családi születésnapnak, miután egy széket ad kölcsönbe Beckynek), csak legyen valakije. Sajnos azonban ezt a konfliktust sem látjuk igazán kibontakozni, így némileg egysíkú marad a készítők által felmutatott probléma.

Bár mindhárom sztoriban megjelenik egy-egy férfi figura, többnyire mégis nagyon egyedülinek tűnik a női karakterek küzdelme. Adél vélhetően egy lazább, alkami viszonyból esik teherbe, ahol nála valamivel fiatalabb partnere legjobb megoldás gyanánt rögtönzött lánykérést tart, azt gondolván, mégis csak illik elvenni, akit teherbe ejtett. Ezt a jelenetet leszámítva Adél egyedül marad a döntésével. Becky eleve úgy dönt, egyedül vág bele a gyerekvállalás nem könnyű procedúrájába – szomszédját leszámítva úgy tűnik, nincs más férfi a láthatáron. Anyja nem érti, hogyan nem tud magának összeszedni egy jóravaló férfit, hogy elmondhassa, mégsem csonka családban nő fel aztán a gyerek. Becky egyedül marad a vitás helyzetben, melyben – az egyetlen közeli férfi figura az életében – apja csendben feszengve, de leginkább lányát csitítva vesz csak részt.

Nóra az egyetlen, akinél adott lenne, hogy férje teljes mellszélességgel kiálljon mellette. A férfi azonban jóval kisebb lelkesedéssel vesz részt az örökbefogadási folyamatban, a családalapítás gondolata inkább terhes, mintsem izgalmas lenne számára. Ráadásul a férfi előző házasságában már felnevelt egy gyereket, akivel nem idilli a kapcsolata, így nehéz beleengednie magát abba a gondolatba, hogy a következővel könnyebb lesz.

Bár az anyaság, teherbeesés, abortusz kérdéséhez máshogy állnak hozzá Budapesten, Berlinben vagy Párizsban, Nagy Borbála rendező a Mambo Maternica sajtóvetítése utáni beszélgetésen elmondta, a nők helyzete világszerte nehéz, csupán abban van különbség, mennyire.

Ez pedig univerzálissá teszi a film három főszereplőjének a történetét, olyan kérdéseket a középpontba helyezve, mint hogy mennyire szabadok is valójában döntésükben és hogyan, milyen mértékben hat rájuk a társadalom ítélete. A női egyenjogúság problémájának szép példája a beckys szál sorozatforgatós jelenete: a német szappanoperában kórházi nővért akakító Beckyt úgy írják ki a sorozatból, hogy házas szeretője, a kórház orvosa lelöki őt egy szikláról.

A rendezőnek kifejezett szándéka volt az, hogy kérdéseket tegyen fel – melyek egy részét nyitottan is hagyja a film végén –, miközben megmutassa, hogy nincs egyetlen, jó döntés, hanem különböző élethelyzetek és más motivációjú emberek vannak. A Mambo Maternica valóban fontos kérdéseket feszeget és olyan témákat vázol fel, melyek még nem kaptak akkora társadalmi láthatóságot, de nem tud elmélyülni bennük igazán. Sok mindent felvillant, de pont emiatt keveset tud egy-egy problémáról beszélni, pedig tényleg nagyon itt lenne az ideje az ezekről való társadalmi diskurzusnak.