Nyáry Luca: zsebtárcsa
tudom, hogy nem direkt kerestél
csak valami valahol félrement
pár szóval több vagy kevesebb
nem változtat a tényeken
táskád mélyén újra meg újra
a nevemre kattint a véletlen
megint hittem az örökkét
megint látom, hogy tévedtem
már nem kérem hogy vigyél tovább
sőt rakj le máshol ha tudsz
nem költözni akarok csupán menni
nálad marad a cucc
felhalmozott és felesleges
cédék, dévédék, bigyók
felfedezetlen hátrahagyott
sokadik dimenziók
te hazudsz majd az utánam jövőnek
hogy honnan lett az a sok
izé mütyür és nem fogadott hívás
vagy kihez is tartozott
hogy miből is készül a
fogóban ragadt álom
és miért nem kapcsolható előfizető
az ön által hívott számon
hogy miért mennek hangpostának
szabadságra szavaid
hogy minek kellett még egy vonal
mi görbül ott és szakad itt
nincs roamingdíj és csak edge van
ott ahova most megyek
mint húsvét után nyulakat
végre elengedtelek
napról napra kicsit könnyebb
nem vágyom utánad annyira
szépen, lassan elfogadtam
ikeás szekrény lett Narnia
már nem fejből írom a számodat
a telefon billenytűzetén
folyik ki belőlem, lepereg
minden maradék te-meg-én
tudom, hogy nem direkt kerestél
de valahogy mégis jólesett
sokkal jobban mint kellene
mikor a zsebed csörgetett
Az írás az Alibi hat hónapra – Véletlen című kötetében jelent meg.
