Tudod, mit? Amikor az emberek elismernek egy olyan menő városban, mint New York, akkor valójában már lőttek a menőségnek. Az én utam inkább baráti kapcsolatokon alakult. Greg Mottola (a Kiruccanók rendezője) például megszervezett egy felolvasást a filmjéhez, amihez próbált anyagi támogatást szerezni. Később bemutattam neki Liev Schreibert, aki a Party Girlben játszott, és egy évvel később megcsináltuk a Kiruccanókat. Ez egy igazi közösség volt akkoriban.

A stúdiórendszerek kialakulása a feje tetejére állította a független filmes szcénát, és én úgy éreztem, hogy egy teljesen új, más irányba halad a filmkészítés. Hirtelen azt éreztem, hogy már nem olyan a szakma, és folyamatosan meghallgatásra kellett járnom, miközben azelőtt olyan filmekben szerepeltem, amiket alig 23 nap alatt forgattunk le.

Azóta nagyszerű szerzőkkel dolgoztam, és hihetetlen filmeket készítettünk, nem kaptam sok pénzt, de dolgozhattam és kiteljesedhettem a kreativitásomban.

Soha nem kaptam olyan munkát, amiért át kellett volna ugranom a kerítésen. Ez kiábrándító volt, hiszen most már csak a számokon múlik minden: csak annyira vagy nagyszerű, amennyi bevételt az utolsó filmed hozott. Ez még mindig igaz. És egyik független filmem sem hozott pénzt, úgyhogy általában az lett a vége, hogy nem akartak velem dolgozni.